Két élhető, svájci város

Az évszázadok óta békés, háborúmentes történelem, a természeti adottságok - no meg a minden értéket megbecsülő svájci mentalitás - olyan ötvözetet alkotnak, amellyel érdemes behatóbban megismerkedni. A közeli Luzern pedig lélegzetelállító szépségével mindezt tetézi.

Zürichről rögtön az jut eszünkbe, hogy méregdrága, legalábbis a svájci frank-forint napi árfolyamát tekintve. Kétségkívül az egyik legdrágább városának tartják, már csak azért is, mert itt van a világ aranypiacának központja, s itt működik a világ egyik legfontosabb tőzsdéje is.

Próbáljunk meg elvonatkoztatni a pénzügyi válságjelenségektől, amelyek nemcsak bennünket sújtanak, hanem a svájci gazdaságnak sem tesznek jót, és nézzük meg Zürichet turistaszemmel.

A leghamarabb az tűnik fel, hogy mennyire emberközpontú a város, tulajdonképpen minden ahhoz van igazítva, hogy az ott lakók minél kényelmesebben, praktikusabban élhessék az életüket. S ez talán nemcsak pénzkérdés.

Bármilyen meglepő, ebben a városban nincsenek felhőkarcolók. Ne keressük a pénzügyi-gazdasági hatalom külsőségeinek globális jellemzőit, mint Frankfurtban vagy New Yorkban. Ehelyett a belvárosban használhatóvá alakított középkori épületeket, gyönyörű tereket, parkokat, szobrokat és mindenütt működő szökőkutakat látunk. A várost átszeli a Limmat folyó, amely véletlenül éppen itt lép ki a Zürichi tóból.

Ennek köszönhetően a városképhez éppen úgy hozzátartozik a vitorlásokkal tarkított hatalmas vízfelület, a maga minőségi vízi életével, mint a hidakkal sűrűn átívelt folyó, ahol barátságos hattyúkkal és kacsákkal, valamint nyári fürdőzésre alkalmas helyekkel sűrűn találkozhatunk. A folyón ringatózó hajók némelyike luxusstrand is egyben, a közepén lévő medence nem más, mint az elég sodró folyású Limmat. Néhány méterre a lehorgonyzott hajótól persze zavartalanul megy a forgalom a folyón, a víz meg szinte iható. Körben sötéten kéklenek a hegyek (például az Uetliberg), előtérben középkori erőddel, karcsú templomokkal.

A 2010-es adatok szerint Zürichben 385.468-an laknak, ez egyáltalán nem sok. A többnyelvű Svájcban a zürichi kantonban a német a hivatalos nyelv, a zürichiek azonban a schweizer deutsch-ot beszélik, ember legyen a talpán, aki ezt a nyelvjárást rajtuk kívül képes megtanulni. Ne csodálkozzunk hát, ha egy mukkot nem értünk a helyi beszédből, a jó persze az, hogy szinte mindenki képes azonnal átváltani hoch deutsch-ra, angolra vagy franciára. Mindez azzal is összefügg, hogy a város nagyon sokszínű, multikulturális központ, lakosságának egyharmada külföldi. Nem csoda, hogy itt senki nem érzi magát idegennek. Magas az életszínvonal, a mindennapi életet is tisztaság, szervezettség és pontosság jellemzi. A turisztikai szolgáltatásokra szintén ez a jellemző, nem csalódunk, a legolcsóbb ifjúsági szállástól a legdrágább szállodáig minden azt nyújtja, amit az áráért ígér. 

A város bőséges látnivalót kínál, akár egyhetes városlátogatásra is. Már ha csak a Limmat folyó partján indulunk el, ahol csaknem 50 múzeum és több mint 100 képtár sorakozik egymás után, nehéz a választás. A város nevezetességei, látnivalói közül kötelező ellátogatni a 12-13. század derekán épült evangélikus Rossmünster Nagytemplomba, ahol annak idején a nagy reformátor, Ulrich Zwingli prédikált. Ha minden templomot nincs is idő végignézni, legalább a 13-15. században épült Fraumünster (Miasszonyunk) és a gyönyörű Szent Péter-templomba nézzünk még be. Kihagyhatatlan a zürichi Városi Múzeum gazdag gótikus szobrászati és festészeti anyaga, a főpályaudvar szomszédságában pedig a Svájci Nemzeti Múzeumban Svájc történetét ismerhetjük meg, ugyancsak bőségesen illusztrálva ritka festményekkel, szobrokkal.  

Zürichben a régi és az új jól megfér egymás mellett. Schipfe, Zürich egyik legrégebbi negyede a mesteremberek, az iparművészek utcája. Fantasztikus élmény végigsétálni a gyönyörű épületek, sikátorok között, ahol művészeti értékű régi cégérek jelzik a régi mesterségek őrzőit, és a kirakatokban csodálatos kézműves tárgyakban gyönyörködhetünk. A zürichiek bevásárlóparadicsoma a Niederdorf és a Bahnhofstrasse, ahol persze a turisták is javában költik a pénzüket.

Zürich nem az a tipikus nagyváros, itt a természet főszerepet kap, még a legmodernebb lakóparkok között is tágas gyerekjátszók, kutyafuttatók és biciklipályák találhatók. Apropó: a természetbarátoknak érdemes felkeresniük a Madárházat, a Langenbergi vadasparkot és az állatkertet is, vagy az egyetem botanikus kertjét, a Sihwaldi természeti központról nem is beszélve. Mindezt leírni - e hasábokon - megkísérelni sem érdemes.

A városban rendkívül egyszerű - bár nem olcsó - közlekedni, a közösségi közlekedés rendkívül jól szervezett, pontos és áttekinthető. Az sem lehetetlen, hogy biciklivel hódítsuk meg a terepet, mindenütt kiépített, biztonságos kerékpárutak vannak. Azt már nem javasolnánk, hogy a szomszédos  alig hatvan kilométerre lévő  Luzernbe is elkerekezzünk, mert az autópályán sokkal hamarabb odaérünk és több időt tölthetünk a gyönyörű városkában. Amit tudni kell róla: Közép-Svájc társadalmi, gazdasági és kulturális központja, a Luzerni-tó partján fekszik, festői környezetben, lélegzetelállítóan magas, hósipkás hegyek karéjában. Sokak szerint ez az ország legszebb városa.

A közelebbi Pilátus-hegy csúcsa 2129 méter, kicsit messzebb a Rigi csak 1798 méterrel büszkélkedhet. A várost átszeli a Reuss folyó, amelyre több híd is épült. A leghíresebb az 1332-ben épített, 170 méter hosszú Kapellbrücke, a világ legidősebb fedett fahídja. Nagy része 1993-ban  egy felelőtlen turista által eldobott cigarettacsikk miatt  leégett. Szerencsére, mivel 1960-ban renoválták és minden elemét gondosan regisztrálták, a tűzvész után pontosan rekonstruálni tudták.

A híd közepénél található Luzern egyik jelképe, a nyolcszögletű alapra épült víztorony. Az óváros és az újvárosi rész építészetileg tulajdonképpen a középkortól a legmodernebb stílusokig felölel mindent. Luzern "kultúrvárosként" is világhírű, így rendezvényeit és múzeumait tízezrek látogatják. Amikor ott jártunk, éppen egy tartományi sajtfesztivál zajlott, belecsöppentünk a szabadtéri fondue-parti kellős közepébe.