Lóczy Lajos, a Balaton tudósa

Ezekkel a gondolatokkal vezette be előadását Sümegi Pál geológus, régész, az Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Szegedi Tudományegyetem földtani és őslénytani tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. A professzor a Veszprémi Múzeumegylet szervezésében „Lóczy Lajos, egy ember, aki geológus és földrajz professzorrá vált” címmel beszélt a földrajztudós életéről, munkásságáról.

Elhangzott, abban, hogy Lóczy Lajos geológussá vált, meghatározó szerepe volt a környezetnek, ahol felnőtt. Gyermekként hatással voltak rá azok a kivételes geológiai képződmények, melyek többek között Ópáloson vették körül.

- Lóczy Lajosnak rendkívül jó szeme volt a tektonikai folyamatok felismeréséhez és meghatározásához. Emellett széles körű botanikai ismeretekkel is rendelkezett – fogalmazott Sümegi Pál az előadáson. Kiemelte, a formaérzékenység szükséges az ásványok, kőzetek felismeréséhez is, amely alapján kialakul egy olyan látásmód, mely a geológiában nagy segítséget jelent.

Lóczy Lajosnak rendkívül jó szeme volt a tektonikai folyamatok felismeréséhez és meghatározásához. Emellett széles körű botanikai ismeretekkel is rendelkezett – fogalmazott Sümegi Pál az előadáson 
Fotó: Kutasi Zsófia

A professzor kitért azokra a történelmi eseményekre is, melyek az adott korban és Lóczy életében is meghatározóak voltak.

Lóczy Lajos Pozsonyban született 1849-ben és Balatonfüreden hunyt el 1920-ban. Geológus, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, egyetemi tanár, nemzetközi hírű földrajztudós, utazó, de a helyiek számára elsősorban a Balaton tudósa és Laczkó Dezső szívbéli jóbarátja. Munkássága meghatározó volt a hazai tudományos életben. Többek között terepgyakorlatokat vezetett a történelmi Magyarország területén, élete utolsó szakaszában pedig a Balatonnál tevékenykedett.

Sümegi Pál egyetemi tanár Tapolcán született, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Geológusként és régészként e két tudományterület határán dolgozik, környezetrégészeti kutatásokat folytat. Hatalmas publikációs tevékenységét mutatják a számok: több mint háromszáz tudományos közleménye jelent meg, hét szakkönyvet írt, további hatot szerkesztett, emellett száznegyvenegy szakkönyvbe írt fejezeteket, részleteket.