Többórás szextől merül ki a tintahal

"A párzás (biológiai) költségeinek megismerése fontos információkkal szolgálhat a reprodukciós stratégiák fejlődéstörténetére és az öregedésre vonatkozóan" - magyarázta Amanda Franklin, a Melbourne-i Egyetem munkatársa, aki a Biology Letters című szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője volt.
   
Néhány állat számára a szexuális hajtóerő, majd a párzás a végső áldozatot, a halált jelenti, de legkevesebb, hogy energiabefektetést és erőfeszítéseket kíván meg tőle. Ez különösen érvényes a tanulmányban vizsgált tintahalra (Euprymna tasmanica), egy hét centiméter hosszúságú, kerek testű fejlábú állatra.
   
Ez a tintahalfaj gyorsan él és fiatalon hal meg, rövid, mindössze egy évig tartó élete során számos partnerrel párosodik. Ezek a szexuális együttlétek elérhetik egyenként a három órát is. Az aktus alatt a hím a nősténybe kapaszkodik, megmarkolja és vizet fúj köpenyére, a feje mögötti gumószerűen kidudorodó testrészére.
   
Franklin és kutatócsoportja ennek a rituálészerű aktusnak az energiaigényét vizsgálta. A fogságba ejtett tintahalakat víztartályba tették, ahol a futópad vízi változatán tesztelték állóképességüket, egészen "kifulladásig" kellett úszniuk az állatoknak. Másnap a hímek tintahalakat nőstényekkel hozták össze, majd szex után ismét jött a tartályban az úszásteszt szemben az árral.
   
"Úgy találtuk, hogy csak fele annyi ideig tudtak úszni a tintahalak a párzás után, és akár 30 percre is szükségük volt, hogy visszanyerjék eredeti állóképességüket" - idézte Franklint a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál.

A kutatók szerint lehetséges, hogy az Euprymna tasmanica rövid élettartamához is köze van annak, hogy a kimerülésig folytatja szexuális aktusait.