Szent Ányosra emlékeztek

Szent Ányos ünnepén, november 17-én Alberto Bottari de Castello c. érsek, apostoli nuncius mutatta be latinul a szentmisét, koncelebrált Márfi Gyula veszprémi érsek, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát. A tihanyi bencés közösséggel ünnepelt Dékány Sixtus zirci ciszterci apát, Fazakas Márton csornai premontrei apát és a régióban élő szerzetesek képviselői. Az ünneplők közt voltak egyházmegyés lelkipásztorok, valamint a veszprémi Boldog Gizella Szeminárium elöljárói és növendékei.

Szent Ányos ünnepén Alberto Bottari de Castello c. érsek, apostoli nuncius mutatta be a szentmisét
Fotó: Kovács Tibor István

Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi bencés közösség elöljárója elmondta: a szer-zetesek évében külön öröm, hogy szerzetesek élhetnek az 1055-ben alapított kolostorban, ahol többször megszűnt kényszerből a szerzetesi élet. A Szent Ányos püspök tiszteletére végzett esti dicséret zsoltárai vezették be a szentmisét, amelynek szentbeszédét az egykori pannonhalmi bencés diák, Dékány Árpád Sixtus ciszterci apát mondta. A szerzetesek küldetéséről és hivatásáról szólt. Ha valaki elszánja magát a szerzetesi életre, a világ szemében lehetetlenséget mer vállalni, azonban ezt azért teszi, mert érzi magában a kegyelem bátorítását, erejét. Örök életet akar és nem csak valamilyen életet. E tekintetben minden keresztény ember élete nagyon hasonló. A szerzetes valójában elöl jár, hogy bátorítsa a többieket ezen az úton. Jellé kell, hogy legyen, hangsúlyozta az apát. A perjel hozzátette: a szerzetesi élet mibenlétét Szent Benedek a fáradalmas engedelmességben, az önakaratnak a szolgálat céljával való felcserélé-sében, alárendelésében állapítja meg. Az önakaratról való lemondás, az engedelmesség áldozata. Mindezt azért teszi, mert Isten szeretetének vonzásában él és akar élni. A szerzetes nem más, mint az az ember, aki szentté akar válni, hogy másokat is megszenteljen. Az igazi keresztény ember is ilyen természetesen. Egyszóval Isten embere. A szerzetes nemcsak tanítvány, nemcsak küzdő, nemcsak Krisztus-követő, hanem valójában mester is. A szerzetes nem csupán önmagáért az, ami.

Imádkozzál és dolgozzál! Ora et Labora! e kettős hivatás áll minden egyes szerzetes előtt zárta beszédét a zirci apát.