Mit üzen a zsinat a világnak?

A bencés apátság népszerű klubjának hallgatóit házigazdaként köszöntő dr. Korzenszky Richárd OSB perjel az egész keresztény világ életére hatást gyakorló mérföldkőnek nevezte a XXIII. János pápa által 1962 őszére összehívott, VI. Pál pápa által 1965 decemberében bezárt zsinatot.

Hogy mi köze van mindehhez a ma emberének, közülük is a katolikus hitűeknek? A válasz talán kiderül abból, amit az előadást tartó bencés szerzetes, teológus dr. Nyiredy Maurus, a füredi Kerektemplom igazgatója mondott a zsinatot összehívó pápa intencióiról. Ez egy lelkipásztori zsinat legyen, arra koncentráljanak, hogy az egyház hogyan tud a világgal minél bensőségesebb kapcsolatba kerülni, hogyan tudja az evangéiumot a mai világban képviselni kérte a pápa. A püspökök komolyan vették a lehetőséget, amit a zsinat kínált. Ez már abból is kiderült, hogy a vatikáni adminisztráció által előkészített téma és határozati javaslatokat lesöpörték az asztalról és olyan kérdésekkel kezdtek foglalkozni, amiket valóban fontosnak gonoltak.

Maurus atya előadásában bemutatta a kort, a zsinat lefolyását. A három év alatt megvitatott kérdések a hittel, a vallással, az egyházzal illetve az egyház és a világ kapcsolatával foglalkozó határozatok, rendelkezések és nyilatkozatok formájában öltöttek testet. 

A püspökök egyetértettek abban, ha az egyház meg akar újulni, akkor vissza kell menni a forráshoz, a Szentíráshoz. Így jutottak több más mellett arra, hogy a lelkipásztorkodás alappontja és célja is a közösség, a plébániáknak igazi közösséggé kell válni, ahol gazdag élet folyik. A zsinat nyomán került a keresztényélet középpontjába a húsvét misztériumának, Jézus feltámadásának jelentősége. A nemzeti nyelvek a zsinat döntése alapján vették át a helyet a latintól a liturgiában, és megújították a szertartásokat.

Dr. Nyiredy Maurus szerzetes, teológus tartott előadást a népszerű tihanyi Tetőtéri estéken (Fotó: Győrffy Árpád)

A zsinat fontos feladatként határozta meg, hogy párbeszédre lépjenek az emberekkel, különféle mozgalmakkal, tanításokkal, gyakorlatokkal. Megismerni és megérteni kell azt, aki szemben áll velünk. Persze a párbeszéd alapján felajánlani a saját értékeket is vallották. Nem csak kifelé az egyházon belül is rendkívül fontosnak ítélték a párbeszédet, egymás megbecsülését.

Teljesen megváltozott az álláspontjuk a világi keresztényekről. Nincsenek elsőrendű és másodrendű keresztények, minden keresztény egyenlő. Nincs különbség sem faji, vagy nemzeti, vagy társadalmi, vagy nemi alapon, mondták ki.

Elkötelezték magukat az ökomenizmus, a keresztények egységének az előmozdítása és a nem keresztény vallásokkal való kapcsolat kiépítése mellett. A vallásszabadságról elfogadott dokumentumban kimondják, hogy az emberi személy alapvető méltósága, hogy az ember vallási, lelkiismereti kérdésekben minden fajta erőszaktól, kényszertől, manipulálástól mentesen tudjon létezni, cselekedni, gondolkodni egyénileg és közösségileg.

A zsinat azt is rögzítette, hogy az egyház számára nem létezik ideális államforma vagy társadalom, tehát bármilyen államformában létezni tud, legyen akár királyság, köztársaság, vagy szocialista rendszer. Állástfoglaltak arról is, hogy a teremtett dolgoknak autonómiája van, önálló valóságként élnek az Isten szabta keretek között. Akár a művészetet, akár a tudományt vagy a politikát nézzük, az egyháznak tisztelni kell ezt az autonómiát, foglalt állást a zsinat tudtuk meg az előadásból.

Az előadást követő beszélgetés szerint a zsinat eredményeinek csak egy része épült be a gyakorlati gondolkodásba. Nálunk ebben szerepet játszik a magyar katolikus egyház hagyományos konzervativizmusa, és az is, hogy a magyar püspökök nem lehettek jelen végig a tanácskozáson, így nem érintette meg őket annak szelleme.