Villaékszerek az év hölgyétől

Néhány év alatt mára elérte, hogy a 2014 év kiváló szakembere lett a Citystar verseny Nyugat-magyarországi döntőjében. Üvegékszereit és alpakka evőeszköz ékszereit már külföldön is ismerik és keresik. Nem mellesleg lapcsoportunk Vas Népe című lapjának olvasói az Év hölgye díjat ítélték neki.

Judit a zalahalápi Csontváry művészeti általános iskolában tűnt ki először diáktársai közül. - Tihanyiné Bálint Zsuzsa tanárnő szerettette meg velem a rajzot és festészetet. A zirci művészeti iskolában tanultam, amikor a gyöngyfűzéssel, kerámiával próbálkozva úgy éreztem, hogy ez az én világom. Imádom ugyan az olajfestést és az akvarellt, de amikor a suli nyert egy kemencét és kipróbálhattam az égetett üvegékszerek készítését, azt mondtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A szüleim meglepődtek, de elfogadták a döntésemet – mondja Judit, akinek édesanyja művészi tűgobelineket készít, édesapja pedig csőszerelő, oktató és csodálatos kovácsoltvas munkái díszítik a családi házat. Imre bevallja, annak idején nagyon tartott tőle, hogy lánya művészetből nem fog megélni. Ma már örömmel vallja, hogy nem lett igaza. Judit munkájában ő maga is rengeteget segít, ami a férfimunkát illeti, bizony elkel a fizikai erő. A papírmunkákban pedig az édesanya segít. Judit húga, Vera a marketing oldalt erősíti és a piacokon kamatoztatja tehetségét.

A tapolcai villaékszer készítő, Varjas Judit egyedi munkáiért elismerések sorát kapta (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Egy régi szép családi darab ihlette az első evőeszköz ékszert. Judit sajnálta kidobni, de nem használták már. Azóta képes hagyatékokat felvásárolni, ami az öreg, sokszor családi címerekkel ellátott evőeszközöket illeti. Az üvegékszerek ugyancsak folyton inspirálják. Pedig a kezdetekkor számtalan égési sérülést szenvedett. Az üveg összevagdalta a kezét, az égetés során pedig még szobája parkettáját is felgyújtotta egyszer, de nem adta fel.

Ma már két kemencével dolgozik, az újat az ő igényeinek megfelelően készítette egy mester. A pincét elfoglalja a műhely, a kemencék mellett satupad, polírozó és még ki tudja, milyen szerszámok állnak hadra foghatóan. Judit és édesapja itt alkotnak. Judit kitalálja és elkészíti a formát, polírozza az ékszert, Imre pedig besegít mindenben. Azt mondja, lánya már gyermekkorában érdeklődött munkája iránt, most jobban hegeszt, mint sok férfi. A kemencék egyikében éppen boros üvegek puhulnak. Ellapulva akár tányérként is használhatóak.

Az örökké valamin dolgozó, agyaló fiatal lány alig várja, hogy lediplomázzon a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi vizuális és környezetkultúra tanár szakán, és andragógus tanár, rajztanár lehessen. A mesterképzést végzi, de a képi ábrázolás és a festő szakot már sikerrel letudta. Tanítani szeretne, szabadidejében pedig tovább kutatni az üvegben és az ötvösmunkában rejlő lehetőségeket.