Tapolca

2016.04.25. 17:34

A mai világ nem kedvez a prevenciónak - Egészséget menedzselne az „egyedül látó” háziorvos

Tapolca - Hubi dokinak nevezteti magát, ugyanakkor nem ismer tréfát, ha gyógyításról van szó. Vesszőparipája a prevenció, állítja, hogy ami a megelőzést illeti, a mai egészségügy inkább betegségügynek nevezhető.

Tóth B. Zsuzsa

A Tapolca újbóli várossá avatása 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen dr. Huberth János főorvos Tapolca Városért kitüntetést vehetett át több évtizedes gyógyító tevékenysége, az egészség megőrzésével kapcsolatos ismeretek átadása érdekében végzett empatikus hozzáállása, alapos, naprakész szaktudása, és felkészültsége elismeréséül.

Közel kétezer-négyszáz beteg háziorvosával a rendelőjében, de rendelési időn kívül beszélgettünk. Aki ismeri, tudja, hogy ő gyakorlatilag itt él. Nehéz olyan korán végigsétálni a főutcán, hogy a kocsiját ne találjuk a rendelő előtt – délutános héten is.

- Ilyenkor van alkalmam a beszélgetést is igénylő betegekre időt szakítani. Ősrégi elképzelésem, hogy ketté kéne választani a prevenciós rendelést a betegeknek szólótól. Örömmel és gyakran járok civil rendezvényekre, felvilágosító előadásokra. Az előadások során annyi kérdést kapok, hogy a találkozók nagy része azok megválaszolásával telik. A pácienseknek tehát van rá igényük, de rendelésen nincs rá idő. Szerencsés a helyzetem, én egyébként is itt vagyok, így akik elfogadják és szükségesnek tartják, azokkal beszélgethetek a rendelésen kívül is. Hiszen szinte minden testi betegség lelki okra vezethető vissza. Nem vagyok pszichológus, de hagyom a beteget beszélni. Sokszor nincs fórum, ahol kiöntheti a lelkét, márpedig attól megkönnyebbül a páciens. Szoktam mondani, ha csúnyán is hangzik, hogy nyugodtan tessék nekem idehányni az életét, én garantálom az orvosi titoktartást. Szülői, partner kapcsolati és munkahelyi problémák találnak meg nagyrészt. A bennem ébredő gondolatokkal segíthetek, sőt, gyógyítottunk is már így pszichés hátterű magas vérnyomást is. Szóval a pszichológusok rendkívüli módon hiányoznak. Ha ugyan találunk jót, az nagyon drága. Nem kellene pedig, hogy luxus legyen, mert rendszeresen foglalkozni kéne a lelki egészséggel. Ahogy régen a plébános volt hivatott erre vidéken, de ma már neki sincs rá ideje. Fut misézni egyik helyről a másikra – magyarázza Huberth János. Gyakran nosztalgiázik, de nyilván van miből merítenie.

Dr. Huberth János főorvos a napokban Tapolca Városért kitüntetést kapott. A társa szeretne lenni a betegnek, mert a menedzselés az nem dirigálás, az csak egy szinten lévőknél működhet jól
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Amikor úgy negyven éve idekerültem, még divat volt, hogy az orvos lakásra ment kontrollra, aminek a szakmai értéke - legyünk őszinték - közelített a nullához. Meg kellett paskolni az – általában idősebb - beteg arcocskáját, megmérni a vérnyomást és felírni az életmentő cavintont. Meginni a langymeleg és baromi gyönge kávét, majd a könnyű testi sértés okozására is alkalmas pogácsából kettőt szétrágni, eltenni a tiszteletdíjat és távozni. Na én ezt szépen leépítettem. A lakáson én akkor kellek, ha aktuálisan baj van, ezt pedig nem lehet előre időzíteni. Egyéb esetben be kell jönni, mert összehasonlíthatatlanul több a lehetőségem a rendelőben – mondja a doki és ezen nincs is mit vitatkozni. Amúgy is vigyáz a szavaira. Vallja, hogy veszélyes lehet, amit egy orvos mond és tesz, mert a beteg könnyen félreért dolgokat. Például egy rossz májeredmény esetén nem árt megnyugtatni a beteget, hogy az nem feltétlenül alkoholizmusra utal. Ha pedig már az italnál tartunk, annak tekintetében nem tud udvarias lenni, csak őszinte. Akkor is, ha a beteg aztán feltételezhetően nagy ívben elkerüli a dokival való találkozást. Egyszer egy üveg saját borral mondott köszönetet neki egy idős bácsi. A bor bűn rossz volt, és ezt be is vallotta a bácsinak, miután az rákérdezett. Akkortól nem kellett kijárnia hozzájuk. Viszont egy bormustrát gondolkodás nélkül kihagy, ha az unokája iskolájában apa-nagyapa nap van. Onnan ő nem hiányozhat, azt mindennél előbbre valónak érzi. Imádja családja legkisebbjeit, boldog nagyapa, aki igyekszik összeegyeztetni a családdal a feladatok sorát.

- Amikor 1977-ben elkezdtem áldásos tevékenységemet, aktívan és örömmel kapcsolódtam be az ügyelet munkájába, mondván, ott sokat tanulhatok. Katonaorvosként a honvédségnél a bakancs feltörésen, lelki összeomláson és az aktuális mandula gyulladáson, megfázáson és néhány baleseten kívül nemigen találkoztam más problémával. Az ügyeletben viszont lehetett tanulni - emlékezik. Azóta húsz éven át a hypertonológia minősített orvosa volt, de van tapasztalata a Semmelweis Egyetem oktató háziorvosaként, szakfelügyelő főorvosként és alapellátási igazgatóként is. Két éve a helyi Egészségfejlesztési Iroda szakmai vezetője.

- A paraszolvenciát még ismerő világban egyértelmű volt a sorrend: megbetegedni, a panasszal orvoshoz menni, majd a gyógyulást követően hálásnak lenni. Ma ez már sántít. Sok betegség a tünetet még nem okozó stádiumban felismerhető lenne és lényegesen egyszerűbben gyógyíthatnánk, mint amikor már tünete van. A mai világ azonban nem kedvez a prevenciónak. Sokszor a beteg hosszas gondolkodás után megy csak orvoshoz, mert hajtja a munkát. Imádom, mikor azt tanácsolja a neurológus, hogy éljünk stressz mentes életet. Tessék kérem azt nekem felírni! A gyógyítás sikerének egyenlete: a gyógyítás sikere egyenlő a gyógyszeres kezelés, plusz a nem gyógyszeres kezelés, megszorozva a beteg együttműködésével. Ha utóbbi zérus, akkor a gyógyítás sikere is annyi. Éppen ezért én soha nem tiltok. A tiltás nem vezet jóra, én csak javasolhatok. Mi, háziorvosok nem gyógyítunk, nem is az a dolgunk. Azt csinálják a sebészek és az egyéb manuális szakmában dolgozók. Ha az egészség felé vezető útról letért a páciens, mi menedzseljük, hogy visszaterelhessük, vagy legalább csökkenthessük a károsodásokat, az életét megkeserítő hatásokat. Olyan szinten menedzselhetünk, ahogy azt a páciens elfogadja. Persze, sokszor az életmód változtatásnál egyszerűbb egy bogyót bekapni – szögezi le a főorvos, aki nem szereti a rendelő szót. Állítja, hogy ha valaki rendel, utasít, az más szinten van. Ő a társa szeretne lenni a betegnek, mert a menedzselés az nem dirigálás, az csak egy szinten lévőknél működhet jól.

- Ha kézrátétellel tudnék gyógyítani, akkor lehetne szó fölé rendeltségről, de ahhoz nem értek. A múltkor itt ült előttem egy testsúly többlettel rendelkező ötven esztendős, magas vérnyomásos, nyakig stresszes hölgy. Azaz szinte az összes szív érrendszeri rizikófaktort hordozta, tehát nem engedhette volna meg magának, hogy ne szedje a gyógyszert, de nem szedte. Elgondolkoztam, hogy ha ez így van, akkor én nem alakítottam ki benne egy olyan bizalmi viszonyt, hogy megtegye, ha már sz orvosa javasolta. Kitaláltam egy fogalmat: „neked gyógyulok", azaz a vizit előtt beveszi a gyógyszert, és tán az életmódján is változtat egy-két hétig. Tudja, mint amikor a diák a tanárnak tanul: „tanár úr kérem én készültem!". Az egészség érték, de csak amikor már elveszett. Amíg megvan, nem értékeljük. Azt hisszük, mi nem betegedhetünk meg. Miért pont én? Miért pont nekem? - kérdezzük. Sajnos a védődői szolgálaton kívül jelenleg nincs olyan finanszírozott szolgálat, amely a prevencióval foglalkozik. A gyógyító, megelőző egészségügyből a „megelőző" kiszorul, mert mi, háziorvosok egyre fogyunk, és örülünk, ha a bennünket panasszal felkeresőket el tudjuk látni! Közel 2400 páciensem van. Akadnak néhányan hál' istennek, akik szűrővizsgálat céljából jönnek, de ezek száma sajnos elenyésző!. Például a cukorbetegség remekül megcsíphető időben. Ezért is lenne szükség az Egészségfejlesztési (EFI) Irodákra. Jó lenne, ha a törvényhozás finanszírozási oldalára összefutna a fennmaradásukra vonatkozó igény részükről. Bizonyos funkcióik megmaradtak mostanáig, de azt a fajta széles lakosságellátási tevékenységet, amivel elindultak, már nem vihetik. Ami pedig maradt, az is véges – sajnálkozik Huberth János. Azt mondja, a háziorvos „egyedül látó". Ezt a kifejezést is ő találta ki arra utalva, hogy ha dönteni kell egy betegről, vele szemben a kórházban több orvos is véleményt mondhat. Megismételhetőek a vizsgálatok, megnézhető a beteg ismét és ismét. Míg a háziorvosnak pár perc alatt kell döntenie a sorsáról.

- Ráállok egy irányra, kezelem a bajt, de vajon jól-e? Kifejezetten örülök, ha pácienseim elmennek más orvoshoz is. Vagy megerősítik a bajt, vagy kiderül, hogy nem az a baj. A cél, hogy megtaláljuk, mi a probléma. De ez háziorvosi szinten nem biztos, hogy megy. Hiányolom a lakosság-közeli egészségügy minőség javító intézkedéseket. Felháborítónak tartom a diagnosztikai lehetőségek (ultrahang, CT, MRI) és a szakorvosi konzultációk rendkívül hosszú várakozási listáját. Nincs karmesteri szerep, nincs, aki összefogjon mindent. Az egészség megtartása finanszírozott forrásokból lenne lehetséges. A dohányzásról leszokást segíthetné egy érdekes program. Nyitnék egy virtuális számlát. Amennyiben a beteg azt teszi, amit az orvos tanácsol és igazolja később, hogy leszokott, akkor visszatérítem a pénzt, amibe a leszokást segítő gyógyszer került. Így nem megszüntetnénk egy tünetet, hanem megelőznénk egy betegséget. Persze, én sem csinálok mindent jól. Nem fogyok le, meg is van a velejáró magas vérnyomásom és cukorbetegségem, tudom, hogy ezen a vonalon nem mutatok jó példát, de a cigarettát 1996-ban letettem, és azóta sem gyújtottam rá. Ha valaki egészséges életet él, tornázik, szűrővizsgálatokra jár, elébe mehet sok betegségnek. A megelőzési lehetőségek sora működik, de alacsony százalékos kihasználtsággal. El kellene érni, hogy ezek jobban működjenek. Persze most nem lehet kötelezni senkit se a tüdőszűrésre, se más szűrővizsgálatra, ahogy az régen volt – kanyarodik vissza régmúltba. Naná, közel negyven évnyi praxissal a háta mögött van mit mihez hasonlítania.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!