Vendégsarok: Kihagyott helyzetek

A világgazdasági kilátások meglehetősen kedvezőek, és mivel a hazai gazdaság ezernyi szállal kötődik a nemzetközihez, ennek pozitív hozadékával a hazai cégek is számolhatnak. A külpiaci környezet nyújtotta kecsegtető lehetőségeket azonban a magyar nemzetgazdaság - immáron több évtizedes rossz szerkezete miatt - sajnos nem tudja hatékony módon kihasználni.

Már csak az uniós pénzek 2020 utáni jelentős visszaesése és az egyre fenyegetőbbé váló munkaerőhiány miatt is elengedhetetlen teendő a gazdaság termelékenységének jelentős javítása. Sajnos az egy munkaóra alatt megtermelt magyar gazdasági érték az egyik legrosszabb Európában, mindemellett hiába impozánsak az exportadataink (például ontjuk a nálunk összeszerelt autókat), ha a teljes exportban a hazai hozzáadott érték az egyik legalacsonyabb még a régiónkban is (emiatt alacsonyak a hazai jövedelmek). Bár némely kiskereskedelmi lánc béremeléssel igyekszik dolgozóit megtartani, a teljes hazai gazdaságban csak akkor lehet általános béremelést végrehajtani, ha a munkatermelékenységet jelentősen növelni tudjuk.

Ehhez pedig technológia- és kutatás-fejlesztésre, innovációra és piacképes termékekre van szükség, mivel a gyártás önmagában soha sem hoz annyi profitot, mint a piac birtoklása. Jóllehet, az államnak óriási szerepe van abban, hogy stabil, kiszámítható jog- és intézményrendszert működtessen, azonban a szerkezetváltást alulról, a cégektől kell elindítani.A hazai cégek tőkeszegénységén és technológiai fejletlenségén segítendő szerencsénkre a gazdaságilag fejlett országok vállalatainál elindult egy profiltisztítási folyamat, amely során a termékgyártás mellett komplett gyártósorokat, sőt vevőkapcsolatokat, így a piacot is átadnák. A kecsegtető lehetőséget azonban a tapasztalatok szerint a hazai cégek nem tudják kihasználni, mivel a vezetőkben hiányzik e jóval magasabb szintű feladatoknak való megfelelés.

Ez is egy fajsúlyos humánpolitikai probléma. Érthetetlen módon az utóbbi időben a vállalati felső vezetői kör meglehetősen „felhígult”, számos esetben nem megfelelő szakmai felkészültséggel, széles látókör és bölcsesség hiányában töltenek be személyek felelős döntéshozói pozíciókat. Nagyon kevés az európai gondolkodású, nemzetközi mércével is értelmezhető felső vezető, amely személy hiánya már gátolja az adott cég fejlődését, így összességében a hazai gazdaság bővülését is. Igazi menedzserek hiányának tekintetében még régiós összehasonlításban is rosszul állunk. Hiába a kecsegtető üzleti környezet, adott esetben a nem megfelelően felkészült céges döntéshozók a gátjai a cégsikernek.

Pedig rájuk nagy felelősség hárul, hogy tegyenek a magyar gazdaság magasabb hozzáadott-érték-képző szerkezetének létrejöttéért és ezáltal a jövedelmek erőteljes növelhetőségéért. Szakmai féltékenységüket levetkőzve lehetősé-gük szerint mindent meg kell tenniük a lehető legjobb szakemberek céghez való csábításáért, az új kihívásoknak eleget tenni tudó cégszerkezet kialakításáért, mely biztosítani tudja a saját termékek sikeres külpiaci jelenlétét is. Az üzleti döntéshozók szemlélet- és paradigmaváltása nélkül az évtizedek óta ördögi körben szenvedő hazai gazdaság gondjai nem fognak megoldódni, a termelékenység alacsony szinten maradása gátolja a bérek emelhetőségét, és ezzel a gazdasági növekedés is kérdésessé válik.

Svéhlik Csaba professzor