Vendégsarok - In memoriam zeneművészeti

A hír nem volt meglepő számomra. Baráti beszélgetések során, az intézménylétesítéssel valamilyen szinten érintettek többször említették az iskola egyre inkább ellehetetlenülő állapotát, feladatot ellátó képességének egyre mostohább sorsát. Ilyen alkalmakkor gyakran felidéződtek azok a személyiségek - Zámbó István, Szelényi Pál, Veszely Gabriella, Nagyiván Éva, Knoll János - , akik aktív közreműködői voltak a létrehozás, a megtelepítés teendőinek. A múlt század hetvenes éveinek második felére az alapfokú zenei oktatás városi és megyei intézményei kiépültek.

A Petőfi Színház a rekonstrukció utánra tervezte a zenés tagozattal való bővítését. A két országos hírű kórus teljesítménye, a szimfonikus zenekar minőségi előrelépése, valamint egy hivatásos kamarakórus létrehozási szándéka adta a feladatot az arra hivatottaknak. Hozzá a művelődési házakban működő amatőr ének- és zene együttesek szakmai támogatása, összehangolása is indokolttá tette a megye ének és zenekultúrájának megfelelő alapokra helyezését, valamint a minőségi fejlődését biztosító intézményrendszer kialakítását. A gondolat elindítója Zámbó István, a Városi Vegyeskar- és a Szimfonikus Zenekar vezetője volt.

A megfogalmazott koncepció értő közegre talált mind a minisztériumnál, mind a megyei tanács testületeinél. A két fórum már a szakmai alapokhoz és a személyi utánpótláshoz is hozzájáruló ének-zenei középfokú oktatási intézmény létesítésére is megadta a lehetőséget. Az elvi döntés annak a végrehajtását - minden fázisában és feltételeiben - a gondolat elindításában résztvevő személyekre és szervezetekre bízta. Az oktatás megkezdéséhez az intézményi hátteret - a négy évfolyamos együttlét megteremtődéséig - a Lovassy László Gimnázium kollektívája, Knoll János igazgató úr vezetésével biztosította.

A művészeti tárgyak oktatásához szükséges személyi feltételek megteremtésében maradandó érdemeket szerzett Nagyiván Éva, aki a létrejövő intézmény szakmai igazgatóhelyettese lett. A megalapozásban, az intézmény művészeti élettel való kapcsolatában Veszely Gabriella minisztériumi főelőadónak és Szelényi Pál megyei művészeti vezetőnek múlhatatlan érdemei voltak. Zámbó István, aki ebben az időben egy országos hírű, fővárosi művészegyüttesnek volt a vezetője, a szakmai tanácsaival segítette az első lépések megtételét. Egy évtized múltán - mikor a gyakorlatban való közreműködése is elengedhetetlenné vált - nyugdíjasként vállalta az intézmény vezetését is egy cikluson át.

Az 1983 őszén kezdődő oktatás első négy esztendejének eredményességéről az 1987 nyarán végzettek érettségi vizsgálatai adták a bizonyosságot. Mind közismereti -, mind a művészeti tárgyakban tanúsított teljesítmények a vizsgabizottság elismerését váltották ki. A végzettek többsége a művészeti élet fórumain, intézményeiben bizonyították a négy esztendő alapos szakmai és nevelői tevékenység hatását.Az 1988 őszén felavatott - műemlék jellegű épület felújításával és kollégiummal való bővítésével - iskola környezete úgy tűnt, hogy a zavartalan feltételeit adják a kiteljesedett szakmai és általános pedagógiai tevékenységnek. Az eredmények, az első évtized elteltével már a minőségi összegzésre is lehetőséget adtak.

Mádl Ferenc miniszter úr jelenlétével is megtisztelte a már gyökeret eresztett iskola kollektíváját. A történet folytatódott. Koncertek, a város művészeti életében gyakori közreműködéssel továbbra is erősítették a megálmodók és első lépések megtételében közreműködők hitét akkori tetteik helyességében. A megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyok közepette, a ma kiválóan működő Mendelssohn zenekar, hacsak részben teljesítette ki az akkori törekvéseket, de a Zeneművészeti Szakközépiskolával együtt, azzal együttműködve felnőtt és növendék nemzedékével a már „megboldogult” megálmodók elismerését is kivívhatták. Okait nem ismerve, az akkori megálmodók és a megvalósításban közreműködő még élők nevében őszinte sajnálatomat fejezem ki, amennyiben ténylegessé válik a Zeneművészeti Szakközépiskola elmúlása.

Navracsics Tibor, nyugalmazott középiskolai tanár