A hazai rög vonzásában

Jól ismert példa erre Nobel-díjasaink története: többségük Magyarországról kivándorolva érte el világraszóló eredményét. A tudomány mellett nem kell sokat keresgélnünk a sport - elég csak Puskás Ferencre gondolni - vagy a művészetek területén. Korda Sándor a filmművészet, Robert Capa a fotóművészet, Victor Vasarely a képzőművészet, Kristóf Ágota az irodalom, vagy a veszprémi születésű Auer Lipót a zeneművészet területén vált nemzetközileg elismert alkotóvá. Valaki kényszerűségből távozott, akadt olyan, akit elüldöztek, vagy a politikai helyzet miatt jobbnak látta elhagyni az országot. Megint más a karrier vagy a jobb élet reményében intett búcsút szülőhazájának és kezdett új életet külföldön, öregbítve az ország hírnevét.

Marton Attila

Erről azonban a hazai közvélemény nem mindig értesült, ha az illető sikere valamilyen szempontból kényelmetlen volt az aktuálisan fennálló politikai rendszernek. A hetvenes-nyolcvanas évektől javult a helyzet: Vasarely műveiből galéria nyílt Pécsen, Puskás visszatérhetett Magyarországra. A rendszerváltozás után Capa képeiből számos kiállítás nyílt, Korda nevét filmstúdió, Kristóf Ágotáét irodalmi kutatóműhely viseli, tavaly pedig Auerről nevezték el az újonnan induló hegedűfesztivált Veszprémben. A kortársak már nem takarózhatnak külső körülményekkel, hogy nagyjainkat, függetlenül attól, hol alkotnak, még életükben elismerjük. Talán rájuk is igaz Auer megállapítása: „Minden művész hovatartozását a hazai rög dönti el”.