Megölte a farkast Szatyor Miklós

Bevallom, én a farkas mellett voltam nagyon, azt kívántam, találja meg a boldogságát a kerítés átmászásával szerzett szabadságában, találjon olyan zugot, olyan helyet magának a messzeségben, az erdők mélyén, ahol  a Szatyor Miklós-félék nem érik utol. De sajnos nem így történt, mert utolérte és megölte.

Azon tűnődöm, vajon milyen ember lehet ez a Szatyor Miklós? Aki állatkerti igazgató létére altatólövedék használata helyett élesre töltött fegyvert ránt egy értékes állatra, mert az elszökött, ráadásul vélhetően az igazgató hibájából. Vajon miért nem tudta, mekkora kerítés kell ahhoz, hogy a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes nagyvad ne tudjon onnan meglépni? Merthogy Szatyor Miklós maga közölte, az állat puszta jelenlétével is veszélyes az emberre, hát akkor miért nem gondoskodott megfelelő biztonságról, ahogy ez történik más, jól működő állatkertekben? Igaz, ki tudja, jó lett volna-e ennek az állatnak Szatyor Miklósnál élő farkasnak lenni? Aztán az igazgató büszkén nyilatkozta, újból megölné az állatot. Nyilván nem hallotta meg zoológusok, állatvédők szavát, akik jelezték, a farkas csak akkor támad, ha sarokba szorítják és veszélyben érzi magát, aki elkerüli, annak nem lehet bántódása.

Ahogy elnézem a fotón az afrikai nagymacska preparált bőrén, egy kanapén vigyorgó, pózoló Szatyor Miklóst, megértem a farkast, amely az igazgató szerint még morgott is rá, mielőtt a végzetes lövés érte.  A szerencsétlen vélhetően nem csak halálfélelmében tette ezt.