A szentkirályszabadjai házaspár túlélte a földrengést Nepálban

A szentkirályszabadjai házaspár tizenhét napot töltött az ázsiai országban, amikor ott-tartózkodásuk utolsó előtti napján 7,8 erősségű földrengés rázta meg Katmandut és környékét. Övegesék túlélték a földrengést, bár Bakthapurban mindössze fél percen múlt, hogy az összedőlő épületek nem temették maguk alá őket. Másnap, a 6,3 erősségű utórengésnél már a reptéren tartózkodtak, s azon izgultak, végre sikerüljön felszállni a Törökországba tartó gépre, hogy hazajussanak.

Öveges János és felesége rendkívül aktív életet él, a mozgás mindennapjaik része, ráadásul imádják a hegyeket, már az Alpokban is több csúcson túráztak. Minden vágyuk az volt, hogy egyszer a világ legmagasabb hegyeit is közelről szemügyre vehessék.

- Nepál a hegymászók, a túrázók Mekkája, ezért befizettünk egy 17 napos kirándulásra, ahol egy hetet tölthettünk az Annapurnán. A program részeként négy nap alatt elértük a 4190 méter magasan fekvő alaptábort, majd onnan három nap alatt visszaereszkedtünk - fogott bele a történet mesélésbe a szentkirályszabadjai Öveges János. - Sajnos az időjárás nem volt velünk kegyes, hiszen a felhők úgy 7500 méter magasan helyezkedtek el, így eltakarták a 8091 méter magasan fekvő csúcsot. Itt jegyezném meg, hogy eredetileg a Mount Everestre szerettünk volna eljutni, ahol 5360 méteren fekszik az alaptábor, de végül az egyéb kulturális programok miatt döntöttünk emellett az út mellett magyarázta. A kirándulás során bebarangolták Nepál legérdekesebb részeit, többek között részt vettek még dzsungelszafarin, aztán elefántokkal fürödtek együtt, számos várost felderítettek. Az utolsó napokra a kirándulók visszaérkeztek Katmanduba, ahol Thamelben szállásolták el őket. Ez a régi óváros, ahol 600 éves épületek, csodás szentélyek, templomok és más kulturális látnivalók várják az oda látogatókat. A program szerint Baktapurban (Katmandutól 20 kilométerre fekvő városka a szerző) városnézést követően két óra szabadidőt kaptak volna Mónikáék.

A Baptista Szeretetszolgálat által közreadott képen a földrengés nyomai Katmanduban, Nepálban. A halálos áldozatok száma csaknem hétezer Fotó: MTI, Fehér Bertalan / Baptista Szeretetszolgálat

Épp egy régi templomhoz és az azt övező térhez igyekeztek, kifelé egy szűk utcácskából, amikor furcsa moraj támadt. Aztán az idegenvezető elkiáltotta magát, hogy földrengés és mindenki azonnal fusson a tér közepére.

- Azt hittem, itt a világvége. Olyan erővel mozgott a lábunk alatt a talaj, hogy úgy tűnt, a Föld kilépett a pályájáról és zuhan a végtelen világegyetemben. Nem tudom érzékeltetni, pontosan milyen érzés volt, rettenetes élmény, s egy pillanatig nem tudtuk, hogy valaha hazajutunk-e - mondta János.

- Az idegenvezető rémült tekintete örökre az emlékezetembe égett. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történik. Jánost kerestem a tekintetemmel, mert ő mögöttem haladt. Arra emlékszem, hogy megmarkoltam a kezét és rángattam ki a tér közepére, ahogy csak tudtam. Végig az járt az eszemben, miként jutunk majd haza - vette át a szót Mónika.

Ezt követően még több, apróbb rengés következett, de ezek közül egy sem volt olyan hosszú és erős, mint az első. A tér közepén nagyjából három órát ácsorgott a házaspár a csoportjával, ivóvíz nélkül. Mindenki menekült, a szeretteit kereste többek között az egyik idegenvezetőjük is magukra hagyta őket , a boltokat, sőt, a szállodákat is bezárták. Egyedül a taxisok dolgoztak. Mivel Övegesék hotelje is lehúzta a rolót, papírok, pénz, telefon nélkül sokáig nagy bizonytalanságban voltak. Aztán estére visszatért a tulajdonos és felmehettek a szobájukba. Ott az ágyukkal szemben lévő hatalmas kétajtós szekrény a fekhelyre dőlve ripityára tört.

- Feltehetően, ha éjszaka következett volna be a rengés, akkor a szekrény agyoncsap minket - rögzítette János.

Szerencsére a rengés után tíz perccel egy kölcsön mobillal haza tudtak telefonálni gyerekeiknek, akik hazaérkezésükig betegre aggódták magukat.

Nepálban április 25-én 7,8-es erősségű földrengés pusztított. A természeti katasztrófa halálos áldozatainak száma hatezer fölé emelkedett, a sérülteké pedig 14 ezerhez közelít Fotó: Öveges János

Ugyan Katmandu belvárosát, vagyis az igazi pusztítást nem látták, de a reptérre vezető útig számtalan összedőlt ház, kidőlt villanyoszlop látványa sokkolta őket.

- A reptéren felfoghatatlan káosz uralkodott, mindenki érthetően minél előbb haza akart jutni. Az nem igaz, hogy bezárt a reptér. Talán a rengeteg segélyszállítmány és mentőcsoport érkezése miatt lelassult a megszokott menetrend: a mi gépünk is, igaz, fél nap késéssel, de elindult. Mindenhol kígyóztak a sorok, nem tudtuk, melyik kapunál kell gyülekeznünk. A földön ücsörögtünk s vártuk a repülőnket, amikor újabb rengés következett. Egy 6,3 erősségű utórengés. Mindenki kitódult a kifutópályára. A gépünk már ott állt. Ezúttal eltekintettek a jegyvizsgálattól, így végre útnak indulhattunk. A felszállásig még kicsit pánikoltunk, nehogy újabb utórengés jöjjön és ránk dőljön valamelyik kandeláber. Szerencsére azonban a kifutópálya is sértetlen volt, így fél nap késéssel hazaérkeztünk.

Bár a hegyek nagy szerelmesei Övegesék, még egyszer nem akarnak Nepálba menni. A Mount Everest alaptáborába lehet, hogy soha nem jutnak majd el. Viszont megmenekültek a nepáli pokolból, és most itthon, Szentkirályszabadján már a földi mennyországban érzik magukat.