Híresek a Gyimes vidéki hímesek

A hímes tojás a húsvéti ünnepkör egyik, ha nem a legmeghatározóbb tárgya. Ősi, kultikus szimbólum, amely az újjászületésen és a feltámadáson kívül a termékenységet is jelképezi. Az ajándékba adott, díszített tojás ugyancsak szimbólum, éppen ezért az emberek nagy becsben tartották a nekik adományozott tojásokat, még a széltől is óvták őket, nehogy eltörjenek.

A gyimesi húsvéti tojásírást minden évben nagypénteken tartják, a népi hiedelmek szerint ugyanis a nagypénteken főzött, illetve írott tojások nem romlanak meg. Bizonyos tájegységeken különböző színűre festik a tojásokat, Gyimesben viszont kizárólag piros színt használnak a színezéshez. A festőlevet a népviseleti textíliákhoz használt, maradék festékanyag biztosítja. A piros színnek mágikus jelentést tulajdonítanak, úgy tartják, hogy a tojásokat Jézus Krisztus kiontott vére színezte vérvörösre. Vallási okokból kifolyólag a gyimesi asszonyok a tojások közül minden évben kiválasztanak egyet, amit anélkül festenek pirosra, hogy előtte megírnák azt. Az árnyalat egyébként a megújulás, a szerelem és az öröm színe is egyben, amely szerencsét hoz, valamint óv a betegségektől.

A tojásírás eszköze, az íróka, egy 10–15 centiméteres, leginkább botocskára emlékeztető eszköz, amelynek a feje vastagabb, mint a nyele. Erre egy fémcsövet illesztenek, amely nyakának anyagát a piparéz képezi. Ez a legvékonyabb és egyben legtartósabb fém. A fémcső, minél vékonyabb, annál jobb, hiszen csak így engedi át egyenletesen a viaszt, ezáltal pedig az írás is szebbé válik. Érdekesség, hogy a csövecskén egy lószőrt is áthúznak, hogy a híg viaszt egyenletesen engedje a tojás felületére.

Tojásírásnál méhviasszal egyenletes vonalkákat húznak a tojás felületére. A megolvadt viaszhoz kormot kevernek, így a művelet során végig szemmel tartható az írás nyoma. Az íráshoz a tojás felületét beosztják: hosszában két körvonallal négy cikkelyre, majd ezeket nyolc további fél cikkelyre. Ezután következik a minta rárajzolása; rendszerint négy-öt mintából és rendkívül gazdag motívumskálából dolgoznak. Az írást követi a festés, ami szobahőmérsékletű festékben történik, a forró festékben ugyanis megolvadna a viasz. Amint a tojás átvette a lé színét, kiveszik, megszárítják és puha, előre felmelegített ruhával áttörlik. A tojások a szalonnával történő átdörzsöléssel válnak szép fényessé.