50 éves szolgálatáért ajándékozták meg Szabó Lajos önkéntes tűzoltót

Szabó Lajos a jutalom átvétele után azt mondta, számára az a legszebb ajándék, hogy egy ilyen összetartó, baráti, egymásért felelősséget vállaló csapat tagjaként töltheti az élete nagy részét.

A műszaki dolgok iránt érdeklődő Szabó Lajost a tűzoltóként dolgozó bátyja vitte le a szertárba 1965-ben. Az akkor 14 éves fiút bemutatta Bátori Tivadar parancsnoknak, aki látva a fiatal érdeklődését, mindent megmutatott neki. Még a kocsiba is beülhetett, majd a szerelést is gyakorolhatta. Akkor egy Csepel kocsit használtak.

- Jól ment minden, dicsértek, de még fiatal voltam ahhoz, hogy az oltásnál is részt vegyek - mondta.

Szabó Lajos az 50 éves szolgálatért kapott szoborral, Szent Flóriánt ábrázolja a szobor

- Amikor láttam, hogy készülődnek, vonulnak, azt kívántam, bárcsak lennék már idősebb. Majd 1967- ben elérkezett az a pillanat, amikor én is beszállhattam az autóba. Egy erdőtűzhöz riasztottak bennünket. A nyirádi elágazáshoz mentünk, ahol már nagy területen égett az erdő. A lángok megfékezéséhez a közeli településekről is jöttek.

Akkor a lángok megfékezésén kívül másra nem tudtam gondolni, de amikor már otthon átgondoltam az egészet, nagy öröm töltött el. Jó érzés volt, hogy egy ilyen nehéz helyzetben és komoly feladatban is helyt tudtam állni a gyakorlottabbakkal együtt. Büszkeség volt ott állni, és látni, hogy egyre kisebb terület ég.

A hatvanas, hetvenes évek elején még gyakori volt a nádtetős ház, ami könnyen kigyulladt. Káptalanfán egyik lakástűznél egy idős, mozgásképtelen nőt mentett ki az égő házból Szabó Lajos. Miután kiértek, leomlott a tetőszerkezet. A tulajdonos zokogva nézte végig, hogy a lángok martaléka lesz egész élete munkája.

A tűzoltók gyakran komoly veszéllyel néznek szembe oltás vagy mentés közben. Sümegen kigyulladt a szeméttelep, akkor még mellette volt a gázcseretelep, ahova előző nap vittek árut. Ha a lángokat nem sikerül időben megfékezni, és elérik a telepet, felrobbanhattak volna a palackok. Szerencsére a tűzoltók időben érkeztek.

- Feleségem tudta, hogy milyen veszélyes helyre megyünk - emlékezett. - Le sem mert feküdni. Egész éjszaka nézett ki az ablakon, és várt. Nagyon izgult. Akkor még nem volt mobiltelefon, hogy hazaszóljak, minden rendben. Akkor tudta meg, hogy nem esett bajom, amikor hazaértem. Mindannyiunk családja aggódott.

Ezt a hivatást csak úgy lehet gyakorolni, ha élvezzük a család, a házastárs, a gyerekek támogatását. Előfordult, hogy éjszaka jött a riasztás. Mentünk hóban, fagyban, ünnepnapon. Miután a Flórián-napon megköszönték a fél évszázados munkámat, otthon én is köszönetet mondtam a fiamnak és a feleségemnek. Az ő támogatásuk és megértésük nélkül nem tudtam volna ezt elérni.

Szabó Lajos ma már életkora miatt a tűzoltó munkában nem vesz részt, a helyi polgár-őr egyesületnek viszont alapító és ma is aktív tagja.