VEOL
Veszprém vármegyei hírportál
november 22., péntek
Tegnap szép csendben, az olimpia zajában elkezdődött a labdarúgó NB I 123. idénye. Jó magyar szokás szerint természetesen csonka fordulóval, a Ferencváros a nemzetközi porondon remélt siker érdekében decemberre halasztotta a debreceni meccsét. Kissé furcsa ez a szokás, hiszen az erős keretű Fradi enélkül is sikerrel vehetné az akadályokat, ráadásul nemigen rémlik, hogy a topligában szereplő klubok gyakran halasztanának bajnoki meccset egy nagyobb nemzetközi kihívás miatt, de ez nálunk már csak így megy.
És ez legyen a mi élvonalunk legnagyobb baja! Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a walesi New Saints 5-0-s legyőzése után ebből a selejtező fordulóból a Fradi gond nélkül továbbjut, és haladhat tovább a célja felé. A keddi sikert egyébként úgy érte el a magyar bajnok, hogy a kezdőjében a kapus, Dibusz Dénes kivételével mindenki légiós volt, de hát a nemzetközi sikerhez ezen a szinten nemzetközi csapat szükséges, és majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
A gond az, hogy a többi klub keretébe is zömmel külföldiek érkeztek, az akadémiákból pedig alig-alig jutottak fel magyar fiatalok a felnőttek közé. Az érthető, hogy a légiósok között nincsenek ismert, jól csengő nevek, hiszen bár a futballunkban manapság több pénz mozog, mint bármikor valaha, még ez sem elég topligás játékosok elcsábítására.
Az viszont nagyon elszomorító, hogy a saját műhelyekben sem látni senkit sem, akire a szurkoló felkapná fejét.
Az idősebbek emlékezhetnek rá, mit jelentett annak idején Törőcsik András felbukkanása Újpesten, mennyit dobott a nézőszámon, amikor a fiatal Nyilasi Tibort, Ebedli Zoltánt, Rab Tibort vagy Magyar Istvánt harcba küldte a Ferencváros, Pásztor József megjelenése mekkorát lendített a Békéscsaba megbecsülésén vagy később mennyien kezdtek el Kispestre járni egy bizonyos Détári Lajos futballját látni. Ma ilyen fiatal magyar egyéniségek megjelenése sokkal többet számítana néhány levezetni érkező Bundesliga-sztárnál, ám előbbiek a milliárdos akadémiák dacára sincsenek, utóbbiakhoz pedig szegény az eklézsia.
Olybá tűnik, mintha a magyar anyákon átok ülne, és jó ideje nem szülnének Nyilasikat, Détárikat, Törőcsikeket, Kipricheket vagy éppen Pásztorokat. Holott nyilvánvalóan nem erről van szó, alighanem sok lehetséges utódjuk indul el az úton, ám valahol megrekednek, a szakma nem segíti, a közeg pedig nem engedi a csúcs közelébe sem őket. Márpedig középszerű futballistákból csak középszerű bajnokságra futja, ami pedig legfeljebb közepesen lehet érdekes.