VEOL
Veszprém vármegyei hírportál
november 22., péntek
Az egyre sivárabb bajnoki mérkőzések között igazán üdítő volt látni a Magyar Kupa két elődöntőjét a héten.
Az esélytelenek nagyon megszorongatták az esélyeseket, kimondottan jó meccseket játszott egymással a két-két csapat, volt szív, akarat, izgalom, szenvedély – ilyennek kell lenniük a találkozóknak egy kupasorozatban.
A Kisvárda is megtette a magáét Pakson, ahol a hazai együttes 2-1-gyel ment tovább, a másodosztály várható bajnoka pedig igencsak megizzasztotta az élvonal már biztos bajnokát, a Ferencvárost, amely ugyancsak 2-1-es sikerrel jutott be a fináléba.
A részletek felidézése nélkül egyébként hasonló volt a helyzet a korábbi fordulókban is, az úgynevezett kicsik zömmel megpróbálták a lehetetlent, amiről kiderült, nem is annyira lehetetlen, és az úgynevezett nagyok sem a fakót küldték ki a pályára, mondván, ez csak a kupa, kíméljük a legjobbakat. Aki már a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években is követte a magyar labdarúgást, tanúsíthatja, hogy az utánpótlás-nevelés fontosságának a hangsúlyozása mellett a Magyar Kupa – jó ideig Magyar Népköztársaság Kupa – rangjának a visszaadása számított a legnagyobb közhelynek, amikor a futballvezérek kampányoltak vagy csak nyilatkoztak. Tényleg, akkoriban legfeljebb a döntőt vették komolyan a csapatok, a nézőket pedig sokszor akkor sem érdekelte a sorozat, az MLSZ kínjában folyamatosan változtatta a helyszínt, mert a Népstadionban kimondottan kínos volt az egy-két ezer néző látványa.
Bevallom, fogalmam sincs, mi hozott változást. Régebben a sokszor szinte szánalmas erőfeszítések nulla eredményt hoztak, az sem adta meg a rangot, hogy maga a köztársasági elnök adta át a trófeát a győztesnek, az utóbbi néhány évben viszont a kupa olykor érdekesebb a bajnokságnál is, és bár nem tízezrekről beszélünk – itthon ez a válogatotton kívül nemigen létező nagyságrend –, a nézettségre a hazai léptékből kiindulva egyáltalán nem lehet panasz. A szövetség, nagyon helyesen, rögzítette, hogy a döntőnek mindig, a részvevőktől függetlenül a nemzeti stadionnak számító Puskás Aréna ad otthont, ami része a rang visszaszerzésének, ám a lényeg ezúttal is az, amit a klubok tesznek.
Ez az, hogy végre komolyan veszik ezt a sorozatot. Amikor nálunk az érdektelenség övezte, irigyeltük az angolokat, mert az FA-kupának megvolt a maga íze, zamata és tekintélye, most néhány éve ezt tekintve már nem panaszkodhatunk. Már ott tartunk, hogy döntőre nemcsak a két csapat szurkolói, hanem semlegesek is vesznek jegyet, mert sikk ott lenni. Mondhatni: végre.