Valóra vált az álom

Telt ház volt szombaton a Liverpool stadionjában, mind az 59 655 belépőjegy elkelt, pedig nem Jürgen Klopp csapata, Szoboszlai Dominik, Szalah, Van Dijk, Mac Allister és társaik léptek pályára. Hanem a Liverpool legendái, akik egy jótékonysági gálamérkőzésen 0-2-ről fordítva 4-2-re legyőzték az Ajax legendáit. S bár az efféle meccseken a végeredmény másodlagos, a Pool-szurkolók számára mégiscsak jobban telt az este úgy, hogy nyertek a korábbi nagy kedvencek. Akikből nem volt hiány, többek között újra szerelést húzott, 43 esztendősen Steven Gerrard, Fernando Torres (40), Sami Hyypiä (50) vagy éppen Jerzy Dudek (51), s két olyan labdarúgó is, aki mindkét klubban megfordult: Jari Litmanen (53) és Ryan Babel (37) nem veszíthetett, mert ők most itt is, ott is pályára léptek. Az edzői teamet három, már korosabb liverpooli legenda, Ian Rush (62),

John Barnes (60) és John Aldridge (65) tette ki, no meg a 76 éves edzőlegenda, a svéd Sven-Göran Eriksson, az első nem angol szakvezető, aki az angol válogatottat irányíthatta.

Őt csak az a kapocs köti a Liverpoolhoz, hogy gyerekkora óta nagy szurkolója. Akkor kötelezte el magát a csapat mellett, amikor rengeteg meccsét látta a televízióban. A sors aztán úgy hozta, hogy a Benficával BEK-ezüstérmes, a Lazióval és a Göteborggal UEFA-kupa-győztes, olasz, portugál, svéd bajnok és kupagyőztes világjáró trénernek a nagy álma nem teljesült, hogy a Poolt is irányíthassa, Angliában „csak” a Manchester City és a Leicester City vezetőedzője volt.

Sven-Göran Eriksson idén az év elején beszélt arról először, hogy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, végstádiumú hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, és maximum egy éve van hátra. A Liverpoolnál pedig úgy döntöttek, hogy valóra váltják az álmát, és a már szervezés alatt álló, március 23-i jótékonysági gálamérkőzésen számítanak rá az edző teamben. Eriksson először azt hitte, hogy csak tréfálkoznak vele, de amikor rájött, hogy nagyon is komolyan gondolják, azonnal igent mondott.

Amikor szombaton leült a kispadra, 60 ezren állva tapsolták, és szem nem maradt szárazon.

„Csodálatos volt ez a nap, köszönöm a Liverpoolnak. Nem is kívánhatnék szebb dolgot annál, mint hogy a Liverpool kispadján fejezem be az edzői pályafutásomat…” – mondta a találkozó után meghatódva az Anfielden, ahol aznap neki is szólt a Liverpool himnusza, a You’ll Never Walk Alone. És a Liverpool nagy családjában valóban sohasem maradsz egyedül.