VEOL
Veszprém vármegyei hírportál
november 22., péntek
Nagyszerű döntőben dőlt el a Magyar Kupa sorsa. Női kosárlabdában kilenc éve a Sopron – változó utónevekkel – egyeduralkodó a hazai mezőnyben, 2015 óta nem nyert más bajnoki címet, és amikor a kupát nem vitte haza, az számított meglepetésnek. Előfordult ilyen, a Szekszárd például éppen Sopronban tört borsot a nálánál esélyesebb vetélytárs orra alá, és emlékezetes az a finálé is, amelyben a soproniak egy roppant buta döntéssel lényegében kiengedték a kezükből a már lényegében megnyert serleget.
Az utóbbi egy évben nagyot fordult a világ. Az a Sopron, amely két esztendeje felült a kontinens trónjára a legrangosabb európai sorozat, az Euroliga megnyerésével, a nyáron a nemzetközi porondról is lemondott az anyagi biztonság megőrzése végett, és a korábbiaknál jóval szerényebb kerettel vágott neki a bajnokságnak. A rajtnál még csak légiósa sem volt, Beatrice Mompremier csak később csatlakozott a csapathoz, a nem magyaros nevű Jelena Brooks és Turner Yvonne pedig évtizedes soproni múltja miatt már régóta nem számít külföldinek.
Ennek megfelelően a bajnokságban is szerényebben teljesít a címvédő, jelenleg a negyedik helyen áll. Komoly frusztráció lehetett a szerényebb lehetőségekkel és célokkal szembesülni azoknak, akiknek éveken keresztül lényegében előre odaadták a bajnoki aranyat, és a fő feladat az Euroliga négyes döntőjének az elérése volt, alighanem különösen igaz ez a fiatalként berobbant vezetőedzőre, Gáspár Dávidra és a már klubikon Jelena Brooksra, Turner Yvone-ra, valamint Fegyverneky Zsófiára.
Éppen ezért nagyon tiszteletre méltó az, amit a csapat vasárnap este tett.
Hosszú idő után nem esélyesként lépett pályára a Magyar Kupa döntőjében, különösen úgy, hogy a Diósgyőr volt az ellenfele, amelyet ebben az idényben magyar csapat még nem győzött le, az Euroligában alig maradt le a Final Fourról, azaz éppen átvenni készül a Sopron korábbi pozícióját. Sérülés miatt nem számíthatott Fegyvernekyre, Turnerre és Mompremier sem játszhatott, mégis, a pályára lépett mindössze hét magyar játékos felborította a papírformát, és megérdemelten ismét megnyerte a Magyar Kupát.
Amikor kiderült, a Sopron feladja egyeduralkodó helyzetét, amivel egyben lezár egy korszakot, talán sokakat meglepett, hogy a sikeredző és az említett legendák kitartottak, és maradtak, holott pillanatok alatt eladhatták volna magukat. Ám a maradásuk, a klub iránti alázatuk vasárnap este nyert igazán értelmet: lám, lehet a profi sportot nem pusztán zsoldosként, hanem szívvel is művelni.