Hazafelé

Újra magyar kézbe kerül az Újpest! 

Roderick Duchatelet, a jelenlegi belga tulajdonos és a másik felet, a vásárlót képviselő Kovács Zoltán a múlt héten aláírta az eladásra vonatkozó szerződést – már csak teljesíteni, azaz fizetni kell, és vége a „gyarmaturalomnak”. Mint 2011-ben a Ferencvárosnál – ott akkor sikerült megszabadulni az angoloktól, és mondani sem kell, a Fradi milyen ívű növekedési pályát írt le azóta. Hasonló az Újpestre is ráférne, hiszen a száztíz éves folyamatos NB I-es tagságával hazai csúcstartó futballklub jó ideje a kiesés ellen küzd. Az FTC elleni, vasárnapi, Megyeri úti derbin ugyan 1–0-ra kikaptak a hazaiak, de a pályára és a lelátóra is visszatért az élet.

A kis vidéki csapatból – Újpest csupán 1950-ben vált Budapest részévé, a negyedik kerületté – az 1930-as években világhíres egyletet varázsolt Aschner Lipót öröksége ezzel remélhetőleg olyan tulajdonosok birtokába jut, akik felbecsülhetetlen, különleges értékét pontosan ismerik.

Ennek ellentéteként nézzük, minek tűnhet az 1885-ben alapított UTE utódja Belgiumból, Nyugat-Európából! Egy keleti leányvállalatnak, raktárnak, lerakatnak valahol a peremvidéken, ahol ki lehet próbálni mindenféle ismeretlen, „ízeltlábú”, az Óperencián túlról érkező jöttmentet, és ha valamelyikük véletlenül beválna, azonnal túl lehet adni rajta némi haszonnal, hiszen a cél soha nem a klub felvirágoztatása, hanem a fenntartási költségek, a veszteségek mellett legalább némi nyereség realizálása. Az egész felfogható izgalmas, egzotikus üzleti kalandnak, kísérleti vállalkozásnak, sajnálatos módon nehezítve a helyi szurkolókkal, akik érthetetlen módon ragaszkodnak hagyományokhoz, magyar gyökerekhez, egykori bálványok emlékéhez, klubcímerhez, egyéb hiábavalóságokhoz.

Mi ellenben nekünk az Újpest? A Ferencváros és az MTK mellett hazánk legpatinásabb csapata, hússzoros bajnoka, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc, Göröcs János, Bene Ferenc, Fazekas László, Törőcsik András emblematikus és örökös otthona. Ha mi azt halljuk, Fogl-gát, természetesen a páratlan párosra, Fogl Józsefre és Károlyra, a lila-fehérek első, európai szintű válogatott bekkjeire gondolunk; ha Duchatelet úrnak lefordítanák futballunk e korszakos kifejezését, bizonyára valamiféle árvízvédelmi rendszert keresgélne a Duna partján.

Mostantól azonban nem kell semmit keresgélnie. Éppen elegendő, ha a Megyeri út és a Liszt Ferenc repülőtér közötti útvonalat megtalálja. A visszautat nyugodtan el is felejtheti.