Jó üzlet a Honvéd

A Manchester Unitedot 1990-ben tőzsdére vitték, az új évezredben aztán az amerikai Glazer család előbb a részvények több mint ötven százalékára tett szert, 2005 óta pedig lényegében egyedüli tulajdonosnak tekinthető, hiszen a részvényeknek kilencvennyolc százaléka a birtokába került. Glazerék hitelből vették meg a részvényeket, s jó befektetésnek bizonyult a klub, hiszen 2010 óta már tehermentes a United. Az egyik legismertebb és legsikeresebb klub közel­múltjának történetét csak azon triviális állítás igazolásaként hoztuk fel, miszerint a futball ma már üzlet. Nyugat-Európában, amely a sportág centruma – mára lényegében az egyetlen iparágként a világkereskedelemben! –, ez már évtizedek óta nem is kérdéses. Sorolhatnánk a példát, hogy az amerikai tőzsdecápáktól az orosz oligarchákon át az olajsejkekig ki mindenki lát üzletet a szórakoztatóipar eme ágazatában.

Hétfő óta azt sem vonhatja senki sem kétségbe, hogy immár a magyar futball is üzlet. A legrégebbi, a klubjához érzelmileg is erősen kötődő, a legkisebb részleteket is személyesen felügyelő tulajdonos ugyanis eladta a klubját. Igen, George F. Hemingwayről és a Budapest Honvéd FC-ről van szó. S

nem csak az eladó, a vevő kiléte is árulkodó.

Az új tulajdonosnak ugyanis nincs személyes kötődése a labdarúgáshoz, nem korábbi játékos vagy edző, még csak klubtulajdonos sem volt korábban.

A Metalcom-csoporthoz tartozó Reditus Equity Zrt. a hazai magántőke-befektetési (angol szakszóval private equity) piac egyik meghatározó szereplője. Mondhatni, nem válogat, olyan cégekbe, iparágakba fektet be, amelyektől kedvező és gyors megtérülést remél. A magyar futball, illetve annak egyik zászlóshajója, a Budapest Honvéd FC tehát megfelel eme követelményeknek. Szögezzük le, a Honvéd mint gazdasági vállalkozás valóban nem smafu, a Reditus egyik képviselője is kiemelte, hogy a klub nyereségesen működik.

Ne firtassuk, hogy George F. Hemingway miért adta el a Honvédot, pláne úgy, hogy az már nem viszi, hanem hozza a pénzt. Hatvanhét évesen talán úgy gondolta, a klub élén eltöltött tizenhárom év után eljött az idő a távozásra, s miután olyan vevőt talált, amelyik nem pusztán kifizeti a kért árat, hanem akinek a kezében biztosítottnak is látja a Honvéd jövőjét, nem habozott.

Hemingwaynek, különösen a Honvéd-drukkerek körében, vegyes volt a megítélése, de hogy látható, hiteles, felelős tulajdonos volt, azt az ellenségei sem vonhatják kétségbe.