Nagy Lászlót Amerikába is hívták, de csak kosárlabdázni

Nagy László kétszeres Bajnokok Ligája-győztesként, tizenkét év után tért vissza Magyarországra Spanyolországból. A világhírű katalán klub, a Barcelona csapatkapitányi karszalagját is viselte két évig. Amit külföldről érkezett játékos még sohasem. A kézilabda egyik legnagyobb, nemzetközileg is kimagasló tudású ikonjával egy kis időutazáson vettünk részt.

– Belenéztem egy legalább tizenhat évvel ezelőtti Veszprém Tv-s felvételbe. A balatonfüredi Baricska csárdában ebédelt az ifjúsági válogatott, amely néhány héttel később Európa-bajnoki címet nyert Kaló Sándor szövetségi edző vezetésével.

– Jaj de régen volt! Remek csapatunk volt. Buday Dani, Laluska Balázs, Iváncsik Geri, Harsányi Gergely, Tóth Józsi, a kapuban a kis Dzsek-szi, a nagyon fiatalon meg-halt Jakab Pista fia. Ők azok, akik így hirtelen az eszembe jutnak.

Nagy László is szerepel Donát Tamás legújabb könyvében
Fotó: Penovác Károly

– Ami érdekes, hogy közülük szinte mindenki volt veszprémi játékos, csak Nagy László nem. Pedig a kulisszák mögött ádáz csata dúlt az aláírásáért. A pletykák szerint az ön édesapja egy csapatban kosárlabdázott a Bramac cég ügyvezetőjével, aki névadó szponzora volt a Veszprémnek.

– Ennek lehet valóságalapja, hiszen apukám valóban élvonalbeli és válogatott kosárlabdázó volt. A Videotonban és a MAFC-ban is
játszott. Ezért elképzelhető, hogy voltak ilyen egyeztetések kettejük között.

– Nyilván azért nem köttetett meg a megegyezés, mert még fiatalkorúként írt alá a Barcelonához.

– Nekem is volt affinitásom a kosárlabdához. Sokáig kérdéses volt, hogy melyik sportág mellett teszem le a voksomat. Ráadásul hívtak kosarazni Amerikába, amit nem mertem elvállalni olyan fiatalon. Egyedül nekivágni egy idegen, ismeretlen világnak. Inkább maradtam. De a Barcelona invitálására már nem mondhattam nemet. Ezért a szüleim szignálták a katalánok ajánlatát, mert erre fiatalkorúként még nem volt lehetőségem.

– Az ottani tizenkét év fantasztikus sikereiről mindenki tud. Ezért inkább az érdekelne, mit hagyott ott, amikor hazatért?

– Barcelonában váltam felnőtt emberré és ott teljesedett ki pályafutásom is. Sok szép sikerrel és szomorú pillanattal. Hiszen két Bajnokok Ligája-döntő megnyerése mellett kettőt el is vesztettünk. Ezek az emlékek hazatértek velem. Csakúgy, mint az ottani barátok, sporttársak is mind velem vannak. Persze, létezik a tárgyiasult forma is. Bezártuk a mediterrán éttermünket, ahol társtulajdonos voltam. Mert a gazdasági válság minket sem kímélt. Ott van a két lakásom, amelyben most albérlők élnek.

– Az is foglalkoztat, hogy miként tudott megmaradni sztárallűrök nélkül egy olyan világban, ahol minden csillog-villog-fütyül-zenél?

– Ez elsősorban a családnak, a neveltetésemnek köszönhető. Tizenkilenc évesen olyan közösségbe kerültem, ahol ugyanez volt a mérce. Az első pillanattól befogadtak a Barcelona sztárjai. Segítettek, biztattak. A remek közösség szintén segített abban, hogy megmaradjak annak, aminek otthon neveltek. 

– Karácsonyhoz közeledve jobban megnyílik az emberi lélek. Ilyenkor nemcsak vidám, meghitt pillanatokat élünk meg, de a kellemetlenek is előkerülhetnek, nyomaszthatnak. Valóban Carlos Ortega edző menesztése az év legszomorúbb napja? 

(Akit érdekel a válasz, elolvashatja Donát Tamás Újratervezés című új könyvében, amely harmincnyolc interjút foglal kötetbe, és már kapható a Napló ügyfélszolgálati irodáiban.)