Nagy László nemes gesztusának köszönhetően Vadkerti góllal búcsúzott Szegeden

A férfi kézilabda bajnokságban az egyik fél második győzelméig tartó párharcot rövidre zárta a bajnoki címvédő. A Veszprém Arénában négy gólos hátrányból felállva győzött az Ortega-legénység (29:23), majd a visszavágón Szegeden is hozta a kötelezőt (29:31).

A találkozó nemcsak egyszerűen a bajnoki cím megvédéséről, a klub 23. aranyérméről szólt. Ha pusztán a kézilabdáról beszélnénk, akkor mindenképpen az élre kívánkozik Momir Ilic csodálatos teljesítménye. A szerb világklasszis tizennégy gólig jutott és megoldhatatlan feladat elé állította a szegedi védőket.

A bajok Veszprém játékosai ünnepelnek a férfi kézilabda NB I döntőjének második mérkőzéseként vívott MKB-MVM Veszprém - MOL-Pick Szeged találkozó után a szegedi sportcsarnokban 2015. május 19-én. Megvédte bajnoki címét a Veszprém, miután 31-29-re legyőzte a szegediek csapatát. MTI Fotó: Kovács Anikó

A játék azonban ennél sokkal többet tartogatott , olyan emberi gesztust, amiért Fair Play díj jár, most azonnal.

Ahogy arról beszámoltunk, a szegediek válogatott balszélsője, tizenhat év után utoljára szerepelt a Tisza-parti együttes színeiben. Bár még egy éves szerződés köti a klubhoz, Juan Carlos Pastor edző nem tart igényt rá, így Körte (Vadkertit így becézik – a szerző.) kénytelen, kelletlen visszavonult.

Így búcsúztatták Vadkertit a mérkőzés előtt (a Városi Televízió Szeged felvétele):

Az összecsapás utolsó perceiben hétmétereshez jutott a Szeged, azonban Pastor edzőnek nem jutott eszébe, hogy pályára küldje egy büntető erejéig a búcsúzó játékost. A középkezdést követően a veszprémiek csapatkapitánya Nagy László jelezte a hazaiak pályán lévő balszélsőjének, ugyan már, adja át a helyét Vadkertinek. Hosszú másodpercek teltek el, mire Pastor mester is észbe kapott, és Vadkerti végre parkettre léphetett. Ekkor Nagy László a kezébe nyomta a labdát. Vadkertin persze látszott, nem így szeretett volna gólt szerezni, de azért becsületből végigvitte és lövésével lezárult a mérkőzés.

Bennem felmerült a kérdés, vajon Vadkerti Attila tizenhat év után tényleg csak ezt a néhány másodpercet érdemelte a végén, főleg annak tudatában, hogy a Veszprém így is, úgy is nyert? Pastor mester tényleg ennyire feledékeny, vagy inkább nem érdekelte a játékos sorsa?

Vadkerti Attila, a meccs után úgy nyilatkozott, nagyon szeretett volna nyerni, győzelemmel lezárni pályafutását.
– Megható volt ez a mai nap, igaz másképp szerettem volna gólt szerezni, de így is nagyon köszönöm a gesztust a veszprémieknek. Sok sikert nekik a Final Fourban – mondta a búcsúzó játékos.