Térdszalag nélkül játszott öt éve - Visszavonul Márton Gábor

Francesco Totti, Xabi Alonso, Márton Gábor - hogy mi a közös bennük? Sokan nem is gondolnák, de sok a hasonlóság a három labdarúgóban. A saját szintjén mindhárom focistára igaz, hogy csapatuk motorjai voltak, kőprofi mentalitásuknak köszönhetően nemcsak a saját teljesítményük volt hétről hétre megsüvegelendő, hanem társaikat is ösztönözték a lehető legjobb produktumra. Az ilyen egyéniségeket nevezi a szaknyelv nyerő típusúaknak, igazi példaképeknek.

A trió tagjainak azonos volt az elképzelése a jövőt illetően is. A 2016/17-es szezon végén mindhárman úgy döntöttek, hogy szögre akasztják a focicsukájukat. A sorsdöntő elhatározásról a frissen visszavonult Márton Gáborral beszélgettünk, aki közel hatszáz mérkőzésen lépett pályára a Tapolca, az FC Ajka, valamint az Úrkút színeiben.

Csak remélni tudom, hogy nem az önnel egy napon említett két világsztár döntésén felbuzdulva hozta meg sportpályafutásának végét jelentő elhatározását.

Márton Gábor tíz évet húzott le az Úrkút SK színeiben. Ezalatt az idő alatt hat bajnoki címet ünnepelhetett társaival.

- Nagy megtiszteltetés, hogy együtt emleget a fenti világsztárokkal, de mindenkit megnyugtatok, nem ezért döntöttem így - jegyezte meg viccesen Márton Gábor. - A legfőbb indokom az volt, hogy szerettem volna több időt tölteni a fiaimmal. A másik, hogy egy-egy bajnoki után már legalább három-négy napba telt, mire összekaptam magam. A térdemben a belső szalag öt éve elszakadt, azóta így játszottam. Nem akarok most már annyit reszkírozni.

Szinte napra pontosan fél  éve beszélgettünk, a megye I-es labdarúgó-bajnokságban nyújtott kimagasló teljesítménye okán. Akkor egy fél mondattal utalt arra, hogy a nyáron átgondolja a hogyan továbbot, és úgy szeretne visszavonulni, hogy ne maradjon hiányérzete. - Nem tagadom, maradt bennem egy kis hiányérzet, főleg azért, mert megszerezhettük volna a pontvadászatban a bronzérmet is jobb összpontosítással. Ha a pályafutásom egészét tekintjük, akkor viszont nincs bennem semmiféle rossz érzés. Mindig megpróbáltam a maximumot nyújtani, igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Nem jutottam NB I-es szintig, de ez cseppet sem bánt, megtettem, ami tőlem telt.

Nekem volt szerencsém (a szerző) ellenfélként és csapattársként is megtapasztalni azt a küzdőszellemet, mentalitást, kemény, de sportszerű játékstílust, amivel kiérdemelte a csapattagok és a vetélytársak elismerését.

- A családunkban mindenki sportolt, édesapám és a testvérem kézilabdázott, a keresztfiam, Márton Balázs a Veszprémi KSE NB I/B-s csapatában meghatározó játékos. Egyedül én kezdtem el futballozni. Úgy gondolom, hogy édesapámtól örököltem ezt a fajta mentalitást, küzdőszellemet, ő volt hasonló típus.

Közel háromszáz mérkőzésen lépett pályára a labdarúgó megyei I. osztályban, a találkozókon kilencven gólt szerzett. Csapatkapitányként vonult vissza. Az egyesületben soha többé senki más nem viselheti az ötös számú mezt
Fotó: Balogh Ákos

Legutolsó mérkőzés, 1:1- es döntetlen hazai pályán, topcsapat ellen (Balatonfüredi FC), mezőny legjobbja: Márton Gábor. A találkozó után visszavonultatják az ötös számú mezt. Úgy gondolom, ennél szebb forgatókönyvet írni sem lehetett volna.

- Őszintén szólva sok mindenre számítottam, de erre nem. Nagyon meghatódtam, hiszen a klub, a vezetőség ennél nagyobb tiszteletet nem adhat egy játékosnak, mint amit én kaptam. Különösen jól esett. Mindenkinek köszönöm ezt a tíz évet évet, a csapattársaknak, a szurkolóknak, az edzőknek, az egyesület vezetőinek. Nagyon korrektek voltak velem egytől egyig.

Amennyiben jók az értesüléseink, már csak 9-10 évet kell várnunk, és újra viszontláthatjuk a felnőttmezőnyben a Márton-féle mentalitást.

- Ennek különösképp örülnék. A nagyobbik fiam, Gergő az év végén Jó tanuló, jó sportoló díjat kapott az FC Ajkánál. Bízom benne, hogy az öccse is sokra viheti, ő kifejezetten olyan karakter, mint én. Még a fogmosáskor is magával viszi a labdát. Csak remélni tudom, hogy mindketten megmaradnak a focinál.

Minden jel arra utal, hogy ott áll majd a pálya szélén még néhány évig.

- Igen, minden bizonnyal. Nem akarok elszakadni a sportágtól. Szeretnék ott lenni a fiaim minden mérkőzésén, és az Úrkút megyei I-es derbijeire is kíváncsi vagyok.