Hívta a Barcelona, de nem mehetett

De edzőként is sokan dolgoznak más klubokban, akadémiákon, akik ezer szállal kötődnek a királynék városához. Közülük az egyik ilyen ikon Gyurka János. A balkezes bombázó már tizenhat évesen tagja volt a negyven évvel ezelőtt alakult kézilabdacsapatnak.

- Zircen kézilabdáztam tinédzserként, amikor Ungvári Attila eljött a veszprémi csapatával játszani ellenünk - mondta a szurkolók körében most is népszerű Gyuresz, akit az aréna előtt szintén megéljeneztek az ünneplők, amikor elhangzott a neve. - Az új klub első edzője az ottani együttesben látott kézilabdázni és hívott, menjek hozzájuk, mert nagy tervek vannak a megyeszékhelyen. Nem volt könnyű a döntés, mert már hívott a Várpalota, de a Kovács László vezette Budapesti Honvéd is invitált az akkor legsikeresebb magyar klubhoz. Tizenhat évesen végül az is számított, hogy Veszprém közelebb volt a lakhelyemhez, a családomhoz. De igazából vonzott a kihívás is.

A balkezes bombázó már tizenhat évesen tagja volt a negyven évvel ezelőtt alakult kézilabdacsapatnak

Akkor még senki sem tudta, ami ma már sporttörténeti tény, miszerint Gyurka János és Horváth Gábor a megyei bajnokságból indulva, már másodosztályú kézilabdázókként is meghívást kaptak a felnőtt válogatottba és a nemzeti csapat jobb szárnyát alkotva nyertek világbajnoki ezüstöt Svájcban, 1986-ban, Mocsai Lajos szövetségi kapitány irányításával. Ilyen hangos sikere az-óta sem volt a férfi szakágnak. Két évvel később Szöulban tagja volt az olimpiai negyedik magyar válogatottnak is.

- Azért nagyon hosszú volt az út odáig, de szerencsésnek vallhatom magam, mert fiatalon kerülhettem rutinos játékosok közé, akik mindig mindenben segítettek, bátorítottak. Sokat és folyamatosan tanulhattam tőlük, aminek végén kiteljesedhettem, beilleszkedhettem közéjük és végül befogadtak. Mindig szívesen gondolok rájuk. Csiszár Lacira, Lelkes Istvánra, Perger Ferire, Kretovics Janira, Gyűrüs Lacira, Szirbek Petire, Békási Tiborra, aztán később Illés Zolira, Kocsis Pálra, Bartalos Bélára és Zolira.

Gyurka János a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb ígérete, legtehetségesebb játékosa volt. Olyannyira, hogy huszonegy évesen már a világhírű Barcelona is szerződést ajánlott neki. A katalán klub elnöke még a repülőtérre is kikísérte őt, de a veszprémi egyesületnek akkor még nem volt döntési lehetősége arra, hogy elengedje profinak egyik nagy reménységét. Ami bő tizenöt évvel később sikerült Nagy Lászlónak, az álom maradt a veszprémi átlövőnek. Igazolva azt a tételt, hogy egyáltalán nem mindegy, ki, mikor és hová születik, milyenek a lehetőségei az adott korban. Aztán persze eljött a pillanat, amikor előtte is megnyílt az út a profi világ felé.

- Akkor már majdnem harmincéves voltam, túl jó néhány sérülésen, de Németországban sikerült megújulnom. Olyan világba csöppentem, ahol gyorsan kiderült, csak magamra számíthatok. Ahol nemcsak a győzelem volt a fontos, de az elvárások között szerepelt az is, hogy folyamatosan jól és gólerősen kell kézilabdázni. Hammelnben váltam igazi profivá, amit szerencsére Veszprémbe való visszatérésemkor is hasznosítani tudtam.

Sok-sok emlékezetes nagy gól, szenzációs megoldás fűződik a 297-szeres válogatott Gyurka János nevéhez. Ezek közül egy mégis felejthetetlen maradt számomra. Ha azt kérik, hogy mondjak egy igazán emlékezetes Gyurka Jani-gólt, mindig ezt választom. Egyszerűen beégett az emlékezetembe. A harmadvirágzását élő klasszis Celjében nemzetközi kupamérkőzésen a kapunak háttal állva, jobb kettőből, a szaggatottról, a megdöbbent hatosfal feje fölött, egy laza hátúszó mozdulattal a füle mellett húzta ballal a hosszú felsőbe a labdát. Hatalmas technikai bravúr volt az a találat.

Nincs kedvenc edzője, akit szeretne külön kiemelni. Azt vallja, mindenkitől nagyon sokat tanult, amit beilleszthetett a játékába. Szerette Németh Csabát, aki fiatalként is bizalmat szavazott neki. Lenyűgözte Kiss Szilárd megszállottsága, Joósz Attila játékossága, aki mindig kiállt a játékosaiért, ha kellett, még konfrontálódott a klubvezetőséggel is. Nem zavarta Kaló Sándor katonás fegyelmezettsége, Kovács László kicsit poroszos edzésvezetése. Elismeri, hogy ő tanította meg neki a precíz elhajlásos lövés technikáját. Tetszett neki Mocsai Lajos dinamikus, a Bundesligából hozott módszertana, óriási elméleti tudása, amit a gyakorlatba is átültetett. Ebből a változatos sokszínűségből rakta össze saját edzői ars poeticáját, filozófiáját. Mi-után Klagenfurtban majd a Barnbach-Köflach csapatában játszva végül befejezte aktív pályafutását, megismerkedhetett a sportág másik arcával is.

- Ahogy Maradona is mondta a FIFA-gálán. Játszani sokkal könnyebb, mint edzőnek lenni. Egyetértek vele. Itt már nem csak magára gondol az ember. Mindenkinek a gondja-baja a szakvezetőre is tartozik, amit meg kell oldani. Csapatot kell építeni, motiválni, mérkőzést nyerni. Együtt sírni, együtt nevetni. Dicsérni és korholni. Vigasztalni és bátorítani. Tudni mindennek az arányát, a mértékét. És mindez más egy női, illetve a férficsapatnál vagy az utánpótlás-nevelésben, a fiataloknál.

Gyurka János mindenhol megmérettetett. Bajnoki címekig, kupagyőzelemig vezette osztrák férficsapatát. Irányíthatta az elmúlt évtized egyik leghíresebb női klubcsapatát, a Hypót. Együtteseivel indulhatott a Bajnokok Ligájában is. Hazatérve az NB I/B-ből az élvonalba vezette a Veszprém Barabást. A megkezdett munkát nem fejezhette be, mert a felnőttklub megszűnt.

Jelenleg a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozik. Néhány napja az U20-as válogatottal kiharcolta a világbajnoki részvétel jogát Algériába. Ezt a korosztályt a serdülő kortól ő pallérozta és minden világversenyen ott voltak.

A sportág katonája - így hívja magát Gyuresz - sok csatát megnyert játékosként és edzőként is. Ezért is emblematikus kézilabdázója a klub negyven évének, mezét Éleshez, Csoknyaihoz, Gulyás Istvánhoz, Marian Cozmához hasonlóan pályafutása végén visszavonultatta az egyesület. És ami a legfontosabb, hűséges típus, Magyarországon csak a Veszprémben kézilabdázott. Pedig több pénzt ajánlva sorba állt érte a Pécs, a Győr és a Honvéd is. Mégis maradt

Az elmúlt negyven év legjobb csapatáról

Kértem, állítsa össze a negyven év legjobb veszprémi csapatát, de nem vállalta. - Jó játék, de nem kezdek bele, mert ha valakit kihagynék a tizenhatos keretből, néhányan biztosan megsértődnének. Ezt meg nem szeretném. Ráadásul én csak magyarokat választanék, úgy viszont igazságtalan lenne az összeállítás. Ezért inkább azt mondom, nyerje meg végre a Bajnokok Ligáját a csapat, nem szeretnék még egyszer hasonlót átélni, mint a legutóbbi fináléban. Sótonyi Lacival szakkommentátorkodtunk, de senkinek nem kívánom azokat a pillanatokat. Ilyenkor nekem is előjönnek a kellemetlen emlékek. Például, amikor hazai pályán a Tatabánya ellen elbuktuk az első bajnoki aranyérmünket. Egy gólt sem lőttem azon a mérkőzésen. De a klub születésnapján csak a szépre emlékezzünk. Abból volt ugyanis több!