Szecska hatvan fölött is focizik

Akkor lesz harminc éve annak, hogy a veszprémi futballcsapat történelmet írva kiharcolta az NB I-be jutást. Nagy ünnepet rendeztek a megyeszékhelyen, hiszen 1988 júniusáig ilyen még nem volt.

Huszonkilenc éve a tavaszi rajt előtt a politikai és gazdasági élet prominensei rábólintottak, hogy az élvonal küszöbén álló futballcsapat zöld utat kap a legjobbak közé. Egészen pontosan úgy szólt az egyezség a város és a megye vezetői között, amennyiben sikerül a sporttörténeti bravúr, igyekeznek megteremteni a feltételeit a magasabb osztályban való szereplésnek. Glázer Róbert vezetőedző együttese már az utolsó forduló előtt biztosította NB I-es tagságát, de bajnokként akartak osztályt váltani.

Továbbra is jön-megy a pályán, legfeljebb a sebesség változott kicsit
Fotó: Zwicker Tamás

- Elképesztő volt a várakozás, fantasztikus hangulat fogadott bennünket a stadionban a záró kilencven perc előtt, a Nyíregyháza ellen - tűrte feje búbjára rómás hajpántját Szécsi János, a csapat csupaszív balhátvédje. - De nemcsak nyernünk kellett a bajnoki aranyéremért, hanem a Dunaújvárosnak pontot is veszíteni a másik összecsapáson. Minden összejött. Amikor Horváth Bika befejelte a vezető gólunkat, akkor volt egy szögletrúgása a Nyíregyházának az utolsó pillanatban. Szlobodával korábban egy csapatban játszottam. Ő tudott bólintani a védők gyűrűjéből, de én jókor voltam jó helyen és kistukkoltam a labdát. Utána a szurkolók betódultak a pályára, a vállukra vettek bennünket és örökre kitörölhetetlen emlékké varázsolták azt a napot nekünk. Igaz, csak öt évig tartott, de beleégett a lelkünkbe.

A közönségkedvenc Szecska beszélt kedvenc meccséről, a Videoton elleni 4-4-ről, ahol a fehérváriak már három góllal vezettek. Szécsi Jani 4-2 után lőtt gólt, majd ismét megleckéztette a Vidi kapusát, Mitringet, aki csak kiütni tudta a labdát, amit Süle Jani befejelt. Azt mondja, ha még tíz percig tart a meccs, nyernek 5-4-re.

- Kis csapatként sokszor lebecsültek bennünket, mégis nagy bravúrt értünk el, amikor a harmadik évünkben az ötödikek lettünk. Ha Glázer Robi nem hagy ott bennünket félévkor, biztosan dobogón végzünk. Így is csak három pontra voltunk a bronz-éremtől. Ez nem az őt a kispadon váltó Dunai Anti hibája volt. Egyszerűen, amit addig 1-0-ra megnyertünk, azt tavasszal egy góllal elveszítettük.

Szécsi János mesélt arról is, hogy a Róma és Totti imádatát voltaképpen a lányától vette át.

- Amikor beléptem a kislányom, Angi szobájába, minden falról Totti képe nézett vissza rám. Ezek után amikor csak tehettem, utat szerveztünk a Róma meccseire. Főleg amikor Udinében szerepeltek, akkor autóba ültünk és mentünk együtt a közös kedvenceket nézni. Ez a szenvedély azóta is megmaradt nálam. Időnként még mindig útra kelek miattuk. És szerencsére Francesco még mindig nyomja !

Az idő persze múlik. Angéla férjhez ment és Szécsi Jánosból májusban nagypapa lesz. Ami egyáltalán nem látszik rajta, hiszen hatvan fölött is focizik. Igaz, a haverok szülinapi ajándéka egy olyan görbe bot, amelyen csengő és italtartó is van a nehezebb időkre. Erre ő fittyet hányva jön-megy a pályán, ahogy régen. Legfeljebb a sebesség változott egy kicsit. Mondjuk, amolyan Tottisra.

Az egykori NB I-es Veszprém hagyományainak, ereklyéinek őrzésével a szintén csapattag, a száznegyvenegy találkozón tizennégy gólos, a válogatottban is pályára lépő Csik Ferenc foglalkozik leginkább. Már többször összerántotta a régi játszótársakat és erre készül most is.

- Természetesen jövő júniusban, a harmincadik születésnapon is jó lenne ismét összejönni, nosztalgiázni az akkor történteken. A tervek szerint a várossal közösen szerveznénk meg a jeles nap programját, amiből majd a futball sem hiányozhat. Van még idő, hogy egy jó hangulatú, emlékezetes születésnapi futball-ünnepet hozzunk össze.

Visszazökkenve a mai valóságba. Az utódok éppen arra készülnek, hogy elkerüljék a kiesést az NB III-ból. Óriási a kontraszt!