Érzelmek csapdájában

Ehhez persze szülőnek, nagyszülőnek, elkötelezett hozzátartozónak is kell lenni, hogy azonosulhassunk a gyerekek érzelmi világával.

Minderre volt kifogástalan példa a Juhász László elnökölte és a DEVM alapítvány szervezte nemzetközi kézilabdatorna a megyeszékhely új sportcsarnokában, amely mint létesítmény is remekül vizsgázott a nyolc-kilenc évesek hihetetlenül izgalmasra sikeredett megmérettetésén.

Már ebben a korban felsejlik a későbbi nagy játékos, a lelkesedésben, a koncentrációban Fotó: Boros Ágnes

Valóban élmény volt látni a füredi kis srácot, ahogy bevetődéses gólja után Gasper Marguchoz hasonlóan kezeit szárnyként használva jelezte örömét és futott vissza azonnal védekezni a helyére. Egészen meglepő volt azt a tudatosságot felfedezni a tornagyőztes Subotica hálóőrénél, ahogy például a hétmétereseket hárította az apró emberke a nála másfélszer magasabb kapuban állva. Szinte már „olvasta" a lövő játékos mozdulatát.

És lélekfájdító, megható pillanat volt, amikor a veszprémiek kapusának a könnyei hullottak megállíthatatlanul az utolsó másodpercekben kapott góllal elvesztett döntő után. Ezekben a cseppnyi gyerkőcökben már ilyenkor benne van a lényükben minden olyan tulajdonság, mint a vérprofi felnőttekében. Ami a sportot ezer szállal átszövi: az érzelem! Ez az, ami még vonzóbbá, szerethetőbbé teszi őket. A romlatlanságuk, az őszinteségük, a mindent a győzelemért fékezhetetlen lelkesedésük. Na és persze a tudásszomj, hogy még jobbak legyenek. Egy pillanatra kitekintve a pályáról a lelátóra. Elkapni anya és apa tekintetét, hogy ugye jól csináltam, szerettek és büszkék vagytok rám? Ez a sport lényege. Kicsiben és nagyban is! Ilyen az érzelmek csapdája. Ezért érdemes megnézni egy ilyen gyerektornát. Majd utána a Telekom-Pick Szeged bajnoki döntőt! Feltűnően sok bennük a hasonlóság.