Az utolsó nagy dobás? A vívóklasszis hamarosan befejezi nagyszerű pályafutását

Tapolca büszke lehet sportolóira, s ami legalább ugyanolyan fontos, a nemzetközi kiválóságok is büszkék városukra, kötődnek hozzá. E névsorban előkelő helyen áll Boczkó Gábor, a pályafutásra véghajrájára készülő 38 éves párbajtőröző klasszissal a válogatott tapolcai edzőtáborában beszélgettünk.

- Ha jól tudom, viszonylag gyakran hazalátogat. Ilyenkor edzőtábor idején is jut idő a nosztalgiázásra, családra, barátokra?

- Sajnos nem sok, de most épp úgy jön ki, hogy az edzőtábor után itthon maradok hétvégére. Találkozom néhány baráttal, a szüleimhez pedig igyekszem minden nap beugrani. Az edzések után muszáj pihenni, ezt szállodában tesszük, kicsit furcsa, hogy az ablakból éppen rálátok a házunkra, de az első most a felkészülés, a munka.

- Mit jelent Boczkó Gábornak Tapolca?

- A szülővárosom, bár Keszthelyre jártam középiskolába, 19 éves koromig nagyjából itt éltem. Máig nagyon szeretek hazajárni, sajnos manapság már nem tudok olyan sűrűn, sokat ingázok Budapest és a lakóhelyem, Győr között. A szülői szál mindenképpen ideköt, ráadásul sok jó ismerősöm és barátom él a városban.

A világ és Európa-bajnok Boczkó Gáborban van még lendület
Fotó: a szerző

- 1997-ben érte el első nagy nemzetközi felnőtt eredményét, azóta közel húsz év telt el...

- Hát, igen. Emlékszem épp 1997-ben kerültem választás elé. Itt Tapolcán az én korosztályomban szépen lassan az összes fiú abbahagyta a vívást, nem volt kivel gyakorolnom. El kellett döntenem, hogy elhagyom-e a szülővárosom, a klubom és a nevelőedzőm, vagy maradok. Nagyon nehéz döntést kellett meghoznom. Sajnos akkor még nem működött az a rendszer, ami most, én voltam az első áldozata annak, hogy az egyesület és a válogatott nem tudott kooperálni. Nekem kellett eldöntenem, hogy a válogatottság és egy komolyabb klub, vagy Tapolca. A komolyabb klub alatt azt értem, hogy olyan, ahol van kivel vívni. Nem anyagi, hanem szakmai döntés volt. Elmentem. Volt belőle sértődés, több évig nem beszéltek velem a tapolcaiak, ezt nehezen tudtam elfogadni, nem látták, hogy én kényszerhelyzetben voltam. Most már működik a rendszer, a fiatalabbak tapolcai színekben vívnak, válogatottak és Budapesten élnek.

- Elégedett az elért eredményekkel?

- Pont most számoltatták össze velem, összesen 23 felnőtt világ- és Európa-bajnoki érmet gyűjtöttem. Szerintem ez nagyon jó eredmény. Persze van bennem egy kis hiányérzet, lehetett volna több arany is, főleg a vb-ken szerepelhettem volna eredményesebben.

- Van még hely a vitrinben? Édesapja említette, hogy egy szoba csak a serlegeknek, érmeknek van berendezve a szülői házban.

- Most már két szoba van (mosolyog). Tele is vannak, de helyet mindig tudunk szorítani, azon nem fog múlni.

- Nemrég sérülés hátráltatta, van még tartalék Boczkó Gáborban?

- Nem csinálnám, ha nem érezném azt, hogy van bennem. Most már csak egy-másfél év van hátra a karrieremből, egyre nehezebb nekiállni minden szezonnak, de van bennem erő és lendület.

- Gondolom, főleg akkor, ha olimpiáról beszélünk.

- Abszolút ez motivál, semmi másért nem csinálnám. Rio a cél, aztán majd meglátjuk, van-e több bennem.

- A 2016-os olimpiai kvalifikáció nem lesz könnyű menet.

- Nem közhely, hogy az olimpiára nehezebb kijutni, mint ott eredményt elérni. Csapatunk jelenleg nem áll kvalifikációt érő helyen, de nem vagyunk messze tőle. Az elmúlt években nem tudtunk céljainknak megfelelő teljesítményt nyújtani. A folytatásban össze kell még szednünk két dobogós helyet, és ott leszünk az olimpián.

- S mi lesz utána?

- Szeretnék a vívásban maradni, meglátjuk, hogy klub, vagy esetleg válogatott szinten. A lényeg az, hogy visszaadnám az elmúlt évtizedek tapasztalatát. Úgy gondolom, tudok segíteni.