Annus néni még keveri a lapokat

Fényképek a szekrény mögött és az ágy fölött és persze gondosan őrizve a dobozokban, fiókok mélyén. Mind-mind arról árulkodnak, hogy Csontos Imréné Banke Anna egyik kiemelkedő egyénisége volt a magyar asztalitenisz sportnak. Aztán ahogy mesél, emlékezik a nyolcvankilencedik évében járó kedves hölgy, kiderül, hogy ő bizony teniszben is kiválóan kezelte az ütőt.Sőt, remekül tollaslabdázott is. Ráadásul a mai napig fontos része az életének a bridzs. Hetente két-három alkalommal jönnek a barátnők és pörögnek a lapok az asztalon.

-Az ötvenes évek kezdetén az Ganz MÁVAG együttesében játszottam, ott fedeztek fel a szakemberek - emlékezett a kezdetekre Annus néni. - Rendeztek egy országos versenyt, amit párosban megnyertünk a társammal, de egyéniben is szép sikereket értem el. Innen vitt el a Fradi. Ahol több pénzt is kereshettem. Érdekesség, hogy nagyobb volt a sportért kapott kalória pénzem, mint a fizetésem. Gyönyörű évek voltak. Remek sportembereket, edzőket, kiváló versenyzőket ismerhettem meg. Mint például Kóczián Éva,  Faházi Janika, Berczik Zoli, Újházi Bea,  vagy a közelmúlt klasszisa, Bátorfi Csilla. A mesterek közül Vágfalvi Lászlóra gondol vissza a legszívesebben.

Banke Anna azt mondja, az akkori nemzetközi klasszisok miatt nem tudott az élre kerülni, de a legjobb huszonötben mindig benne volt. Megemlíti a kínai Han Bao Fenget, akit akkor ismert meg, amikor a BVSC-ben gyerekeket tanított asztaliteniszezni. Ő nem csak edzőként segítette fejlődését. Az ütők borításának is nagymestere volt, aminek használatával meglephettük az ellenfeleket. Azt mondja, sikerei nyolcvan százalékát a mágikus ütőjének és a szerencsének köszönhette. Mert a sportban bizony arra is szükség van. Az ősz hajú asszony nem csak a sportban járt élen. A tanulásban is jeleskedett. Közgazdasági diplomát szerzett. Emlékei között kutatva nagy szeretettel beszélt egy szemtelen kisfiúról, aki az ő felfedezettje volt.

-Esze ágában sem volt pingpongoznia, csak a szülei kedvéért járt edzésekre, ráadásul fura modora miatt senki sem kedvelte – nevetett nagyot a házigazda. – Mi tagadás szemtelen fiúcska volt és rajtam kívül szinte mindenki ajtón kívül szerette volna látni. Nem tudom miért, de mind ezek ellenére kedveltem a gyereket. Sokat foglalkoztam vele, mert éreztem benne a tehetséget. Szerencsére nem tévedtem. Urbán Gergely már nagyon régóta az angol utánpótlás nevelés egyik szaktekintélye. Amikor Magyarországra jön, szinte mindig meglátogat. most is várom a vele való találkozást. Már ide készítettem a fényképeket, amiket majd oda adok neki.

Banke Anna nyugdíjba vonulásakor költözött Balatonalmádiba. Ott sem tétlenkedett. Megalapította az asztalitenisz szakosztályt, s amíg csak az egészsége engedte, ott volt a fiatalok között és tanította asztaliteniszezni a legkisebbeket. Azt mondja, teniszben talán még jobb volt, mint az „asztalos” változatában. Fizikálisan is bírta a salakos megmérettetéseket. A hőség sem zavarta, sőt, kifejezetten szerette. Ma viszont sokat szenved tőle.

A bridzs végig kísérte életét, mert a szülei kedvenc időtöltése volt. Őket figyelte, így tanulta meg a játékot. Figyelmeztet is kedvesen, hogy a szék  amelyiken ülök, azon csapata egyik legjobb „kártyása” szokott helyet foglalni, ezért  biztos szerencsém lesz. Igaza van, de nem ezért. Sokkal inkább azért, mert Fortuna megismertetett Annus nénivel és így még többen tudhatnak egykori sikereiről.