A Bakony Maradonája számára a hit, a család és a futball a legfontosabb

Nem lehet vitázni azzal a ténnyel, hogy Rugovics Vendel megosztó személyiség. Van, aki az egekig magasztalja, mások pedig kifejezetten nem kedvelik. Hogy miért?

– Ennek az egyik oka, hogy rendkívül lobbanékony a természetem. Pillanatok alatt felmegy bennem a pumpa és ilyenkor jobb, ha elkerülnek. A másik ok pedig talán az lehet, hogy kíméletlenül őszinte vagyok. Hiszek abban, hogy csakis az őszinte mondandó viszi előre a világot – magyarázta miközben gyulafirátóti otthonába invitált.Csodás korondi cserepekkel kirakott cserépkályha mellett foglaltunk helyet tágas nappalijában. Itt régi és új barátságban megfér egymással, a család minden tagjának bőven jut hely. Erre szükség is van, hiszen négy csemetét nevel Vendel és felesége Szilvia. A legidősebbek, az iker lányok, Flóra és Bogi lombik babák, de ők már tizenkét esztendősek. Máté óvodás, Talita két éves múlt.

A legifjabb gyerkőc nevét hallva felkaptam a fejem, ritka és különleges névvel ajándékozták meg a kislányt.

– Mindenképpen bibliai nevet szerettünk volna választani, mert a hit az életünkben különösen fontos szerepet játszik. Olvastunk egy csodás történetet, amikor Jézus feltámasztotta egy római százados kislányát. „Talita kum!” – mondta Jézus, ami annyit tesz: „Kislány, kelj fel!”. A Talita jelentése tehát kislány – tudtam meg a családfőtől, akivel aztán hosszasan elidőztünk a témán.

Rugovics Vendel és felesége Szilvia mindig is nagy családra vágyott. Négy gyermeket nevelnek, az ikrek tizenkét évesek, az egyetlen fiú, Máté óvodás, a legkisebb csemete pedig most töltötte be a kettőt (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Vendel őszintén mesélt arról, miként találta meg a hitét, hogyan vált az imádság mindennapjai részévé.

– Régóta tudtam, hogy hívő ember vagyok, de kerestem az utam. Néhány alkalommal bepillantottunk a Hit gyülekezetébe, ám igazán az itteni római katolikus gyülekezetben találtuk meg a helyünket. Számunkra a templomba járás, a vasárnapi mise természetes és kötelező – mesélte az édesapa.

Életük különlegesen meghitt és szép történetébe is beavatott a házaspár. Vendel, pályája csúcsán ismerkedett meg feleségével, egyik csapattársa, Végh Zoltán mutatta be neki Szilviát, a húgát. A Bakony Maradonájaként ismert labdarúgó falta az életet és a nőket, ám akkor telibe találta Ámor nyila. Elárulták azt is, a házasság kötés napjáig nem volt köztük intim kapcsolat, a boldogító igenig megtartóztatták magukat.

– Mindketten hiszünk a házasság szentségében. Sokat teszünk mindketten a kapcsolatunkért, amelynek alapja az egymásba és Istenbe vetett szilárd hit és meggyőződés – hangsúlyozta Vendel.

A városi legenda szerint a Rugovics-család a padláson birkákat nevelt, amikor ezt megkérdeztem, kiderült, minden pletyka alapja részben igaz.

– Egy ismerősünknél jártam, akinél kisbirka született, három napos apróság volt. Azt mondta a barátom, hozzam el, mert az újszülöttet az anyja nem táplálja, így félő, hogy elpusztul. Megsajnáltam, hazahoztam. Akkoriban építkeztünk, s nem volt még hátul az udvarban más épület. Elkerítettünk hát a nappaliban számára egy sarkot. Itt nevelgettük a bárányt hetekig, eleinte három óránként cumisüvegből szoptattuk – mesélte Vendel, aki ezek után elvégzett egy speciális, inszeminátori tanfolyamot és azóta tenyész birkákkal foglalkozik.

Végig vezetett a birtokon, ahol többféle birka családot nevelget. A felesége csirkéket tart, legalább száz darab kotkodált, kapirgált az udvar hátuljában. Sőt, ha mindez még nem volna elég, Vendel a saját ültetésű nyárfa erdőjével is eldicsekedett.

Persze mindemellett megfér a labdarúgás is. Pontosabban nemcsak megfér, hanem ez az első számú szerelem és kötelesség.

– Nagyon büszke vagyok rá, hogy a VFC USE alapjait az első szögtől az utolsóig jómagam tette le Kelemen Miklós barátom és kollégám hathatós segítségével. Ez a klub nemcsak a megye legnagyobb egyesülete, hanem az ország egyik legproduktívabb klubja is. Hatszáz gyerekkel, és tizennégy edzővel dolgozunk. Számtalan tehetséget kineveltünk, útnak indítottunk, gondoljunk például a válogatott védőre, a Videoton hátvédjére Lang Ádámra, vagy a Napolitól a Diósgyőrbe került Novothny Somára – mondta a klubvezető.

Szabadidejében a futball edző birkákkal és azok tenyésztésével foglalkozik (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Rugovics Vendel pályafutása Győrben kezdődött. Tagja volt tizenhat évesen a Verebes-féle aranycsapatnak, ahol meccsenként öt-tíz perceket kapott. Persze nem elégedett meg ennyivel, bizonyítani akart, ezért igazolt Veszprémbe az NB II-be, ahol gólkirály lett az első évben, bajnokságot nyert és máris újra az NB I-ben találta magát.

– A pályafutásomban legalább öt olyan pontot fel tudnék sorolni, ami sorsfordító volt. Ha azok közül csak egy másként alakult volna, akkor most nem itt lennék. A futball csodás dolgokat adott nekem és szeretném, ha ezt minél több gyerek átélhetné. Szerintem a foci a legjobb szocializációs mechanizmus a világon, nemcsak megtanít csapatban gondolkodni, hanem alkalmazkodásra tanít, és arról még nem beszéltem, a sport egészséges, nem az utcán, vagy a gép előtt lóg a gyerek, hanem edzésre jár.

Búcsúzóul még rácsodálkoztam az előszobában felfestett tengópályára.

– Ha nem lehet kimenni, idebent játszunk. Jobb, mint a tévét bámulni, nem? – tette fel a költői kérdést.

Egyetértettünk. A kocsiig birkabégetés kísérte az utam.

Mit adhat nekünk?

Rugovics Vendel története számos tanulsággal szolgál, de számomra az egyik legérdekesebb az volt amikor kifejtette, mindig is tudta, hogy hívő ember, de kereste az útját.

A hit. Az emberiség több mint 98 százaléka hívő ember. Keresztény, muzulmán, buddhista, és még sorolhatnám. Emberek, akik hisznek. Istenben, Allahban, Buddhában, a sorsban, a karmában, a mindenhatóban, valamiben, amely mindnyájunk fölött áll, amely megfoghatatlan, de mégis annál többet ad. A hit, amely segít a nehéz pillanatokban. Amely szeretetre, emberségre, megértésre, megbocsájtásra tanít, ösztönöz. Ami nemcsak azért fontos, mert (sors)közösséget vállalhatunk, közösségben élhetünk és megnyugvást adhat.

A hit segítségével fejlődhetünk, alakulhatunk, változhatunk és hiszem, hogy a jóság felé, a jobb irányba haladhatunk.

Hinni márpedig jó. Istenben, Allahban, Buddhában, a sorsban, a karmában, a mindenhatóban, vagy valami sorsrendező erőben. Aki hisz, az az életben és önmagában hisz. Hogy képes megvalósítani a céljait, a feladatait, ki tud lábalni a nehézségekből, meg tudja oldani a felmerülő problémákat.

A sportpályákon is sokan „használják” hitüket. A gólöröm, a győzelem, a pályára lépés pillanatában, hogy csak néhányat említsünk meg. Vajon hány olyan sportoló akad, aki nem hisz saját csapata, vagy önmaga sikerében? Ugye nem sok ilyet ismerünk? Nem véletlenül mondják, hogy minden fejben dől el. Ott bent, a lelkük mélyén hisznek benne, és ez viszi előre őket. A hit adja az igazi lelki tartást, az erőt. Ezt nem árt fejben tartani.