Jugovits Lajos a torinói "zebrák" ellen is játszott

Az igazi szenzációt azonban az jelentette, amikor a megyeszékhely együtteséből három futballistát is elvittek az NB I-be. Somogyi Gyulát az Újpest, Németh Pétert a Zalaegerszeg csábította magához. Az akkor huszonegy éves, sajátnevelésű Jugovits Lajost pedig az éppen Magyar Kupát nyerő győri Rába ETO hívta soraiba.

A fiatal, technikás, gyors jobbszélső a legjobbkor volt a legjobb helyen.

- Ez bizony így volt, hiszen azonnal a mélyvízbe kerültem, mert a csapat nemzetközi porondon a Kupagyőztesek Európa Kupájában (KEK) indult - pörgette vissza az idő fonalat 1979-ig Jugovits Lajos, aki egy hónapja a Balatonfűzfő megyei első osztályú csapatának edzője. - A sorsolást nem aprózták el, hiszen az olasz, világsztárokkal felálló Juventust kaptuk ellenfélül.

Fotó: Zwicker Tamás

- Amelynek összeállítása úgy kezdődött, hogy: Zoff, Gentile, Scirea, Brio, Tardelli. Aztán játszott még ott "valami" Causio és Bettega is. Komolyra fordítva, valóban félelmetes névsor.

- És akkor még a szurkolótáborukról nem is beszéltünk. Torinóban, a Stadio Communaléban negyvenötezren bíztatták a "zebrákat". Még most is libabőrös vagyok, ha rágondolok. Kovács Imre edzőnk csereként Póczik József helyett küldött pályára. Ezzel olyan élményekhez juttatva, amire nem nagyon gondolhattam, amikor Somlai Sanyi bácsinál gyerekként elkezdtem futballozni. Az "odavágón" 2-0-ra kikaptunk.  Több, mint 65 percig álltuk az olasz rohamokat, amikor Pozsgairól a hálónkba pattant egy lövés után a labda, majd Cabrini lőtt büntetőből gólt. Így eséllyel várhattuk a visszavágót Trapattoni edző csapata ellen. Őt sem kell ugye bemutatni senkinek?

- Egyébként a youtube-on van egy kétperces, rossz minőségű összefoglaló a találkozóról. A gólok azonban láthatók. No, igen, akkor egy magyar csapatnak nem jelentett behozhatatlan hátrányt a két gól. Még a szenzációs Juventus ellen sem.

- Huszonkétezren ültek Győrben a lelátókon a visszavágón, ami akkor szinte telt házat jelentett. A kispadon ülve láttam, ahogy Furino már a hatodik percben öngólt fejel. Aztán a huszadik perc környékén Póczik József bomba fejessel kiegyenlítette a hátrányt. Vagyis esély volt kiütni a kontinens egyik leghíresebb csapatát az első fordulóban.

- Nem ám három selejtező kör a főtáblára kerülésért. Rögtön a Juventus, első nekifutásra. Na de a lényeg, hogy a 46. percben jött a dráma.

- Nem, akkor még "csak" középhátvédünk, Pozsgai kiállítása volt, amivel emberhátrányba kerültünk. Hat perc múlva Causio góljával szépítettek az olaszok és idegenben lőtt góljukkal tovább jutottak. Nekem negyedóra jutott ellenük. Szabó Ottó helyén játszhattam tovább.

- Azért a győri együttesben remek játékosok futballoztak. Tele későbbi, veszprémi érdekeltségű játékosokkal.

- Valóban így van. Hiszen ha ebből a szempontból nézzük őket, akkor Palla Tóni és Onhausz Tibi az NB I-es Veszprémben is játszott. A balszélső, Glázer Róbert  többször is volt edző a megyeszékhelyen. Ahogy Hannich Peti is, akinek én is segíthettem a munkáját már edzőként.

- Sok élvonalbeli meccs azért nem jutott Jugovits Lajosnak.

- Tizennyolcszor játszhattam ebben a csapatban. Fantasztikus élményekben volt részem. Az összes nagy csapat ellen játszhattam. Csak azt sajnálom, hogy a Verebes József irányította együttesben nem lehettem ott. Mert, hogy a későbbi, kétszeres bajnok gárda már akkor körvonalazódott. Hiszen az eddig említetteken kívül szintén ott játszott Mile, Csonka, Magyar és Pölöskei Gábor is.

- Utána vissza ment Veszprémbe és nem Ajkára.

- Ebben az időszakban katona voltam, megnősültem. Harmincnégy éve együtt vagyunk a feleségemmel. Ajkán több fizetést és kisebb lakást, Veszprémben ennek a fordítottját ígérte a velem tárgyaló Hajós József technikai vezető. Ezért inkább haza jöttem és jól döntöttem.

- Több, mint huszonöt éve az edzői pályán kamatoztatja a futballban szerzett tapasztalatait. Viccesen mondhatnám azt is, hogy sokáig a veszprémi "Szurgent Lajos" volt. A Honvédnál sokszor őt hívták, amikor segíteni kellett edzőként az első csapatnál. De Pápán Kovács Lászlónak jutott többször ez a szerepkör.

- Nem baj az. Amikor hívtak, mindig szívesen mentem. Ez az edző feladata. Azt hiszem egyszer sem égtem meg. Csak amikor már nem volt kiből összeállítani a csapatot. Akkor zsinórban ötször kikaptunk. Ilyenkor persze, hogy az edző távozik. Igaz, az utódomnak sem sikerült csodát  tenni.

- Ma viszont pikáns szomszédvári rangadó lesz Veszprémben. Mint a régi szép időkben. Csak éppen a fűzfői csapatot vezetve kell korábbi klubja ellen játszani. Presztízs összecsapás volt főnöke, Rugovics Vendel ellen meccselni?

- Tizenkilenc évig dolgoztam a veszprémi utánpótlás nevelésben. A mostani felnőtt csapatban többen is ott lesznek, akikkel foglalkozhattam. Nekem nem lesz különleges, vagy presztízs csata. Most a Fűzfő sikereiért dolgozom. Ezüstérmes csapatot kaptam a vezetőktől, amit kicsit tovább erősítettünk a nyáron. Éppen ezért győzni megyünk Veszprémbe! Nekik nagyobb a tét, mert már most bajnokcsapatként emlegetik őket. Állandó győzelmi kényszer alatt játszani nagy lelki teher...

- Egyébként tényleg annyira gyenge a magyar futball, mint amennyire látszik?

- Szerintem nem. De le kellene végre szokni arról, hogy még mindig a régi sikereinkre hivatkozunk. Abba kell hagyni, hogy állandóan összehasonlítjuk magunkat azokkal, akik fényévnyire járnak előttünk. De nem csak a futballban, hanem az élet minden területén. Ezért aztán egyáltalán nincs semmilyen összehasonlítási alap. Fölösleges róla beszélni. Ez a mi futballunk. Nekünk kell rendbe rakni, úgy alakítani, hogy minél jobb legyen...