A kézilabdázás Albertje volt - Horváth Gábor forradalmasította a szélső játékot

- Én akartam a kapuból kikerülni, pedig a Lovassy gimnázium csapatával ezüstérmet nyertünk az országos középiskolás bajnokságban Németh Csaba testnevelő tanár vezetésével, aki később a VÁÉV SE-nél is edzőm volt.

- Ezek szerint a kinti játék, a góllövés öröme jobban vonzotta, mint a kapuban való bravúrok bemutatása. Talán még példaképe is volt?

- Persze, mint minden gyerek én is figyeltem a felnőttek játékát. Árgus szemekkel lestem, ahogy Sényi László a szélről nagyot és magasat ugorva repül a hatoson belülre és kanyarított lövéssel szerzi a góljait.

- Ezt a megoldást sikeres pályafutása alatt szinte a tökélyre fejlesztette. Akik látták a technikai megoldásait úgy vélték, hogy forradalmasította a szélső játékot a kézilabdában.

Horváth Gábor az esélyekről: – Ha a németek csak kilencven százalékon tudnak játszani, továbbjutunk FOTÓ: ZWICKER TAMÁS

- Ez egy kicsit túlzás, de van benne némi igazság. Bartalos Bélával edzés után nagyon sokáig gyakoroltuk a cunderezést. Nem csak nekem, kapustársamnak is fontos volt a túlórázás, mert az ellenfelek vele szemben is alkalmazták ezt a technikai elemet. Ezzel egymást is segítettük. Azon agyaltunk, miként verhetjük át a másikat. Mindketten rengeteget profitáltunk ebből.

- Olyannyira, hogy a svájci világbajnokságon Dél-Korea elleni elődöntőben tovább fokozta az élményt. Ahogy mondják, lapot kért tizenkilencre.

- Bemutattam a kapusnak a cundert, aki szaknyelven szólva lebontott, mert azt gondolta, hogy a labda őt kikerülve gurul majd a háló felé és ezt ő megakadályozhatja. Csakhogy én egy csuklómozdulattal a feje fölött pörgettem a labdát a kapuba, nagy meglepetésére. Tovább jutottunk, majd a döntőben kikaptunk a Jugoszlávoktól. Féltve őrzöm a világbajnoki ezüstérmemet. Óriási becsben tartom. Azóta sem sikerült ilyen medált szereznie a férfi válogatottnak.

- Maradjunk még a technikai bravúroknál. Hiszen a húzott labdának és a pötyi hetesnek is a magyarországi licenc tulajdonosa. Nem véletlenül húzhatott címeres mezt másodosztályú játékosként!

- Az első a véletlennek köszönhető. Az oroszok ellen játszottunk, amikor egy lövésnél ráütöttek a kezemre és a labda furcsa utat leírva jutott túl a kapuson. Ezen aztán dolgoztam egy kicsit. És a véletlenből már szándékosan lőttem így a labdát. A hétméteres azonnali, a kapus lába mellé pattintása pedig őrületbe kergette a hálóőröket. Még készülődtek, totyorogtak, de már ott vigyorgott mögöttük a laszti.

- Azért van még itt egy emlék a briliáns horváthgabis megoldások között, aminek végén kétezer szurkoló vastapsolt. Addig ilyet sem láttunk még.

- Végh Józsi egy kontra végén kicsit magasan lőtte középre a labdát. Lendületből érkeztem, a Délép játékosai lefogták a kezeimet, így csak fejjel tudtam megbólintani, de a kapufáról kifelé pattant.

- Ezeket látva írtam egyszer, hogy Horváth Gábor a kézilabdázás Albertje, amiért a többiek cukkolták.

- Azt mondták, hogy biztos fizetek érte, ha ilyet ír rólam az újságíró. De csak hülyéskedtek, nem gondolták komolyan.

- De amikor szükség volt rá, játszott minden poszton, csak a kapuba nem állt vissza.

- Edzéseken néha igen. Valóban voltam átlövő, amikor a Gyurka Jani és a Molnár Gyuszi sérült volt. Irányítóban Kocsis Palit helyettesítettem. De a beállós poszton is megmérettettem néhányszor. Ha a csapatérdek ezt kívánta.

- Tagja volt annak a siker csapatnak, amelyik a megyei bajnokságból indulva minden évben aranyérmet nyerve jutott az NB I-be, ahol azonnal ezüstérmet nyertek. Erre mi volt a magyarázat?

- Egyetlen név. Hajnal Csaba. Olyan érzékkel gyűjtötte össze a fiatal játékosokat, hogy az hihetetlen. Ő gondolkodásban, tervezésben, megvalósításban mindenkinél legalább két évvel előrébb járt. Ha ő nincs, Final Four sincs. Mert ennek a klubnak az alapjait ő teremtette meg. Játékos igazolásban csak nagyon keveset hibázott. S közben folyamatosan építette a klubot.

- Visszatérve önre. Imádott nyerni és játszani. Még fizetett is érte...

- A húszemeletes bárjában voltam kuveros. Hajnali ötkor értem haza és nem értem oda, amikor a csapat elindult egy dunaújvárosi túrára. Bérelt autóval mentem utánuk. Kiss Szilárd edző csereként azért pályára küldött.

- De amikor le akarta hívni, a legenda szerint kiszólt neki, hogy nem megyek, mert fizettem azért, hogy kézilabdázhassak...

- Én erre nem emlékszem...

- A veszprémi két bajnoki aranyérem után gyorsan Ausztriába ment játszani. Miért pont akkor, a sikerek kezdetén?

- Hajnal Csaba már ki akart tenni, mert jöttek a fiatalok. Joósz Attila ment Kremsbe edzőnek és mivel az Iváncsik Misit nem engedte a szövetség külföldre, engem vitt magával. Négy évet lehúztam ennél a klubnál. Egyet Sankt Pöltenben.

- Kremsben magára haragította az elnököt, mert jobb kocsit vásárolt.

- Ez úgy pontos, hogy vettem egy 230-as Mercedest és valaki rám küldte az adóhatóságot, hogy honnan van pénzem erre az autóra, ilyen jó fizetésem van, amikor ilyen az elnöknek sincs.

- És tényleg honnan volt akkor ennyi pénze ?

- Ma már elmondható. Eladásra vettem kocsikat és számítógépek alkatrészeivel is üzleteltem. A haszonból tudtam megvenni a Mercit.

- Amikor hazatért, hozta magával Joósz Attilát edzőnek Veszprémbe. Akkor kezdődött a csapat első óriási siker szériája.

- Mocsai Lajost is én javasoltam elnökségi tagként, hogy hozzuk ide. Vele is nagyszerű eredmények születtek. Ahogy Attilával, Lajossal is KEK-t nyert a csapat.

- Pedig kihagyta az olimpiai keretéből, nem haragudott rá?

- Volt egy kis mosolyszünet. Az Achilles-ín-szakadásomból felépülve azt mondtam neki, csak akkor vállalom a felkészülést, ha számít rám és elvisz Szöulba. Megígérte, aztán három nappal az indulás előtt leadatta velem a szerelést. De utána tisztáztuk a dolgot, bocsánatot kért. Én meg elfogadtam.

- Ha edző lenne, hogy rakná össze a Best of Veszprémet, Horváth Gábor nélkül?

Csak úgy vállalom, ha két nevet is mondhatok. És így sem egyszerű. Bartalos, Mikler Dzomba, Ulcz, Gyurka, Nagy Laci, Keller Lajos, Gulyás István, Zsigmond Gyuri, Sulic, Éles Józsi, Perez, Pásztor, Iváncsik Gergő.

- Ha már edző, ki volt a legjobb?

- Mindenkitől sokat tanultam. Kiss Szilárdnál lettem NB I-es játékos. Kaló Sándorral nyertük a klub első bajnoki aranyérmét. Kovács Lászlóval a B-világbajnoki címet. Utána lemaradtunk a los-angelesi olimpiáról, mert Magyarország nem vett részt rajta. Szerintem akkor egy érmet is buktunk, mert azok a németek győztek, akiket a B-VB-n elvertünk.

- Legyőzhető a Kiel a Final Four elődöntőjében?

- Persze. Miklernek, Nagynak és Ilicnek kell extrát játszania hozzá. Ha a németek csak kilencven százalékon tudnak játszani, tovább jutunk. Veszprémben most van pénz, jó edző, világklasszis játékosok. Minden adott a végső sikerhez is. Mikor, ha nem most?

- Kevés olyan kézilabdázó van, aki támogatja egyesületét, amelyikben játszott.

- Amióta visszavonultam, ingatlanokkal foglalkozom. Úgy érzem, rengeteget kaptam a kézilabdától, a klubtól. Kötelességem visszaadni belőle...