Nyolcvan évesen is újabb rekordokra hajt

Keszthelyi Csaba (akit a konditeremben mindenki csak Papának szólít, ami persze ebben az esetben egyértelműen a kellő tisztelet jele) hét évvel ezelőtt kezdett el sokadszor is birkózni a súlyokkal. Először iskolás korában ismerkedett meg a sporttal, az atlétika mellett a súlyemelés volt a kedvence. Gyorsan fejlődött, két év alatt az első osztályú szint közelébe jutott.

– Háborús gyerek voltam – meséli elgondolkozva. – Nekem kellett mennem a csereáruval vidékre. Vittem a városi értékeket és sok-sok kilométer gyaloglással hoztam haza a krumplival, egyéb élelmiszerrel telerakott hátizsákot.

A család, a tanulás eltántorította a súlyok mellől, de elhatározta, hogy néhány év kihagyás után folytatja majd. Tévedett.

– Nekiálltam én hét esztendővel később, de annyira visszaestem, hogy elment a kedvem. Később elfogadható szinten lovagoltam, ami szerintem nagyon megerősítette a törzsizmaimat.

Húsz éve a fiának fekvőpadot vett, azon közösen kezdtek el ismét gyakorolni. Majd 2005-ben újra komoly edzésmunkába állt. Egy évvel később pedig elindult az erőemelő karrierje.

Keszthelyi Csaba nyolcvan éves, de még mindig új világcsúcsokra vágyik és élvezi az edzéseket (Fotó: Penovác Károly)

– Ha jól emlékszem hét világbajnoki címet nyertem és mellé még talán kilenc Európa bajnoki aranyat is – sorolja nem túl nagy meggyőződéssel. – Több világrekord is a nevemhez fűződik, számomra elsősorban az jelent ma kihívást, hogy olyan súlyt emeljek nyolcvan évesen, amit előttem még senki nem tett meg ennyi idősen.

A legutóbbi világversenyen 365 kilós összetett eredménnyel nyert, 125-el guggolt, 92 és felet nyomott fekve, a végén pedig 147.5-ös felhúzással zárt.

– Ennél tudok többet is – mondja nevetve. – Edzésen például már sikerült a 97.5 kiló kinyomása, a százra hajtok. Azért az is jó érzés, hogy minden versenyen van abszolút pontszámítás, vagyis a kor és a súly alapján bonyolult szorzószámoknak köszönhetően kiderül, ki milyen teljesítményre képes az összevetésben. Szinte mindig a dobogón végzek. Hozzáteszem, még az amerikai eredményeknél is magasabbak a számaim, de sajnos oda anyagi okok miatt nem fogok kijutni soha.

Egy héten három edzésre megy Csaba bácsi, aki egyébként emellett változatlanul dolgozik ügyvédként. Nagy a család, kilenc gyermek mellett tizenkét unoka és három dédunoka boldogítja őt harmadik feleségével.

– A párom mindig félt, visszatart. Azt mondja megnyerted ezt is, akkor most hagyd abba. De én inkább edzőmre, Kupcsik Lacira hallgatok, aki előírja a gyakorlatokat számomra. Amíg nem kínszenvedés az edzés, hanem élvezetből tudom csinálni, addig nem hagyom abba.

A közelmúltban Keszthelyi Csaba tizenhét napot töltött a kórház intenzív osztályán. Tüdő és mellhártyagyulladást kapott, emellett tizennyolc évvel ezelőtt leukémiát is diagnosztizáltak nála.

– Meggyőződésem, hogy a sportnak köszönhetem a felépülésemet és azt is, hogy évek óta nem romlik az állapotom. Az orvosok is szeretnék, ha könnyítenék a súlyokon, de bevallom őszintén ebből a szempontból nem mindig vagyok szófogadó.

„Papa” hosszan beszél arról, hogy túl fiatalon nem szabad súlyokat emelni, meg kell várni, amíg kifejlődnek az izmok, megerősödnek az izületek, a csontok. Ugyanakkor szerinte a sportolás, a fizikai tevékenység mindenki életében alapvetően fontos dolog.

– Amíg fejlődni tudok, addig izgat ez az egész. Hét év alatt 122 és fél kiloval javult az összeredményem, kíváncsi vagyok, hol van a plafon – fejezte be Keszthelyi Csaba.

Könnyedén kapta fel a teli kosarat

Csaba bácsit a nevezetes nyolcvanadik alkalmából a Top Gym teremben köszöntötték sporttársai, barátai. A torta tetején hosszan égett a gyertya, folyamatosan érkeztek a jó kívánságok, előkerült a nyolcvanas Kresz tábla, de bőségesen kapott bort, pezsgőt és persze rengeteg jó szót. Az ünnepség végén az italokkal teli kosarat könnyedén kapta fel a szülinapos és a megható búcsúzkodás után kiviharzott a teremből.