A képmutató Lada

Aki ilyen géppel furikázott, arról mindenki tudta, hogy jó pénzcsap végére csatlakozott rá. Nekem is volt olyan osztálytársam, aki családjával hétvégén az 1500-assal parádéztak, irigyeltük is érte. Aztán úgy hozta a sors, hogy padtársak lettünk és feltűnt milyen sóváran nézte a srác a tízóraimat. Egy idő után tollat, ceruzát is vittem neki, anyukám pedig dupla szendvicsadagot csomagolt.

Kiderült, hogy az apuka villogni akart, ezért vette a menő Ladát, miközben a család meglehetősen szegényes körülmények között tengette napjait.

Sokan kérdezik tőlem, miért baj az, hogy épülnek a stadionok. Pedig ez nem probléma, sokkal inkább az, hogy állami (kedvenc meghatározásom az adományokból...), vagyis másra is fordítható pénzeket használnak fel az építtetők. Azok a döntéshozók, akiknek szülei soha nem fognak órákat ülni a kórházak várótermében, nem kerülnek a hónapos várólisták végére és nem küldik őket haza, mert elfogyott a keret, vagy nincs orvos, pláne pénz.

Az említett urak gyermekei soha nem kerülnek olyan iskolába, ahol a mindennapos testnevelés bevezetése ellenére nincs tornaterem, vagy hetekkel a tanévkezdés után még nincs tankönyv (hogy messze ne menjünk, esetleg a tornaterem ablaka van kidőlve és hónapok kellenek mire végre az üzemeltető dolgozik a megoldáson.)

Aztán persze folytatható a sor hosszan, nyilván, aki úgy határoz, hogy stadion épüljön, az nem szembesül a pedagógus béremelés álságos végeredményével. Meg aztán könnyedén kifizeti a svájci frankban, vagy euróban felvett kölcsönét is.

Szóval a hét közben kihasználatlanul álló és a meccs időpontjában is csak mértékkel megtöltött focistadion még várhatott volna. De hát nekünk 1500-es Ladával kell villognunk.