Sport és mértékletes élet - Kitüntetés Prágai Mihálynak

Negyven éven keresztül - ellenszolgáltatás nélkül - látta el a faluban a sportköri elnöki tisztet. Mellette játékosként, szakosztályvezetőként, trénerként is erősítette a település sportját. Sőt, sokszor előfordult, hogy még a mezeket is ő mosta ki egy-egy meccs után.

Prágai Mihály a közelmúltban a Magyar Labdarúgó Szövetség kitüntetésében részesült. Az idős sportvezető számára az elismerést Csík Ferenc, az MLSZ megyei igazgatója adta át Nyárádon.

- A pálya szélén álló öltözőt én építtettem. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa annak idején a Szabad Földben hirdette meg, hogy azok a sportkörök, amik a termelőszövetkezet égisze alatt működnek, igényelhetnek épületet. Igényeltem, kaptam is, legnagyobb örömömre éppen most újítják föl - mondja Miska bácsi, aztán föleleveníti a kezdeti éveket. - A sport mindig a szívügyem volt. 1946. május 1-jén kezdtem, és 1986. május 1-jén mondtam le a sportvezetői tisztségről. Akkor kaptam a megyétől egy kitüntetést. Voltak női kézilabdásaim, női futballistáim. Abban a pápai Spartacusban, ami a hatvanas évek elején megnyerte a női kézilabda bajnokságot, tőlem négy játékos szerepelt, hogy erősítsék a csapatot. De a kezem alatt volt Szántó Jutka is, aki a magyar válogatott lengyelek elleni mérkőzésén is játszott - tudom meg, mint ahogy azt is, hogy a falusi szpartakiádokon is igen jó eredményeket értek el, Nyárád minden évben az első három között volt. Egy alkalommal Balatonalmádiban ők képviselték a megyét. - Férfi labdarúgó-, sakk-, asztalitenisz szakosztályt is működtettünk, nagyon szép eredménnyel. Mindezt a munkám mellett végeztem. Nagyon sok fiatal sportoló ment át a kezeim között. Hogy az akkori hozzáállás különbözött-e a mostanitól? - kérdez vissza Miska bácsi. - Ezt nehéz megmondani, hiszen ma alig van számottevő falusi szintű sport. Véleményem szerint mára már amúgy is rettenetesen elanyagiasodott. Annak idején mi nem kaptunk állami támogatást, mindent a magunk erejéből teremtettünk elő. Például sportköri bálokat rendeztük. Ma már jegyet sem érdemes árulni a vidéki meccseken, alig van látogató. Pedig most jobbak a lehetőségek, könnyebb volna, de nem működik a dolog. Aztán a falusi sportra nagyon rossz hatással volt az iskolák megszűnése is. Nincs, aki foglalkozzon az ígéretes tehetségekkel, elkallódnak, elvesznek - mond tömör véleményt az idős sportember.

Aztán valami hihetetlent is közöl.

- Én hatvanhat éves koromig futballoztam. A hatvanas éve után alakultak a községekben a hasonló, „idősebbeket” foglalkoztató csapatok. Orvosok, tanácselnök, titkár is játszott köztünk. Minden héten utaztunk. Én voltam a legidősebb. A kupát mindig Nyárád nyerte, jó évek voltak, élveztem, ha ma volna ilyen, talán most is játszanék - mondja huncut mosollyal a kilencvenkét éves Miska bácsi. - Hat községnek voltam a földműves szövetkezeti elnöke. Munkámnál fogva a gyűlések után sokszor vettem részt a „lazításban”. De soha nem voltam ittas. Az volt a divat, hogy nyolcan-tízen mentünk el leöblíteni a torkunkat, de vagy elsőnek, vagy másodiknak igyekeztem rendelni, aztán finoman olajra léptem. Nyolcvan évvel ezelőtt azt tanultam az iskolában, hogy Attila, a hunok királya, Isten ostora ételben, italban mértékletességet tartott. Hát én is igyekeztem így tenni, soha nem vittem túlzásba semmi, viszont nagyon sokat sportoltam. Bokszoltam, úsztam, a katonaságnál is sok versenyt nyertem. Akárki akármit mond, helyesnek tartom, hogy bevezetik a mindennapos testnevelést az iskolákban. Szívemből kívánom, hogy a cél, az egészséges életmódra nevelés valósuljon is meg, mert biztos vagyok abban, hogy az, hogy ilyen kort megértem, csak a sportnak köszönhető - fogalmazott az örökifjú sportvezető.