Ezüst, de minek? - Sport helyett inkább a munka

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, Pogány Tamás a master 1 kategóriában, a harminc éven felüliek versenyében, míg Tóth András a felnőttek között érdemelt ki összetett ezüstérmet középtávon.

Utóbbi, a 23 éves lesencetomaji, de Veszprémben tanuló és dolgozó Tóth András mindössze hét éve kerékpározik és három éve versenyez rendszeresen. Remek eredményeket könyvelhetett el az elmúlt idényben, azonban jövőre mindent hátrahagy és elmondása szerint már csak amatőr szinten akar tekerni, inkább a karrierjét szeretné építeni, a munkára, a tanulásra akar koncentrálni.

Pedig András eredményekben gazdag esztendőt zárhat le. Januárban a mosonmagyaróvári cycle-cross országos bajnokságon ezüstérmet szerzett, majd a rangos Cross Kovácsi viadalon, természetesen már mountain bike-kal középtávon másodikként végzett. A Top Maraton sorozatban két negyedik (Szilvásvárad és Duna-maraton), valamint két második helyet (Bükk-maraton, Mátra-maraton) gyűjtött be, így érdemelte ki összetettben a második helyezést.

- Ennek a sportágnak itthon egyáltalán nincs reklámértéke, ebből nem lehet megélni, egyetlen kivétellel profi klubok sincsenek. Nem érdeke senkinek, hogy a mountainbike-sportért lobbizzon, hogy pénzt fektessen bele. Megbeszéltem magammal, jövőre teljesen amatőr szinten bringázok tovább, elindulok persze egy-két erőpróbán, de a jövőmet, a karrieremet helyezem előtérbe. Munka és tanulás az első, ezután következhet csak a bicikli - fogalmazott a fiatalember, aki eddig Blazsó Márton edző segítségével, irányításával készült fel. Ezek után óvatosan kérdeztem meg, fontos-e számára az összetett ezüstérem, amire meglehetősen kiábrándító választ kaptam:  Nem, mert nem jár semmivel. Nincs presztízsértéke.

Aztán áttértünk a sportösztöndíjak témájára.

- Hiába próbálkoztam a sportösztöndíjjal. A mountain bike sportágban elért sikereket feleannyira nem méltányolják, mint a csapatsportos eredményeket. Úgy érzem, a befektetett munka, az idő egyáltalán nincs összhangban a megbecsültség mértékével.

A Pannon Egyetemen mesterszakon logisztikai menedzsmentet tanuló András aztán arról beszélt, néhány évnyi sportos vegetálás után szívesen visszatérne majd - nagy álma, hogy utánpótlással foglalkozó egyesületet alapítson, vezessen, ahol szívesen edzősködne is.

- A józan ész azt diktálja, hogy most a jövőmért, a megélhetésemért kell dolgoznom. A sport így csakis másodlagos lehet. Ha biztos lábakon állok majd, és megengedhetem magamnak, akkor örömmel bringázom újra, még magas szinten is. Addig is megelégszem az amatőr sporttal - zárta a beszélgetést András.

Tóth András mosolyogva mesélte, az általános iskolában utált mindenféle sportot, mert egyikhez sem értett és mindenhol utolsó lett. A középiskolában megváltozott minden, az újságban látta meg a mountain bike-osokat, és úgy érezte, szeretne közéjük tartozni. Tizenhat évesen kezdett el bringázni, de versenyen mindössze három évvel ezelőtt indult először.