Mindig készen állni - Gellei Imre pályafutása nem tipikus magyar sztori

A gyámoltalan, félénk kopogás után két fiatal futballista tűnik fel a hotelszoba ajtajában. Az egyikük, szőke hajú, szoláriumbarna srác óvatos léptekkel jön, szinte oson előre. A gyerekarcú megáll a bejáratnál, onnan kérdezi meg bizonytalanul, hogy beljebb léphet-e. Váltanak néhány szót a Mesterrel, lényegtelen, miről, nem az a fontos, hanem a szobát hirtelen megtöltő különleges légkör. Arra gondolok, pont ilyen kapcsolatnak kell lennie egy labdarúgó és edzője között. Őszinte, bizalommal teli, tiszteletteljes, határozott, a megfelelő határokig bizalmas.

- Azt hitték, megverem őket? Örülök, hogy nincs bajuk - mosolyog rám Gellei Imre a két fiatal távozása után, akik - mint később kiderült - orvosi kontrollra menet fának koccantak a szakvezetőtől kölcsönkért autóval. Az egy hétig Balatonfüreden edzőtáborozó, NB I-es Paks trénere előtte éppen arra a nem túl eredeti újságírói kérdésre próbált válaszolni, hogy mitől lesz valakiből jó futballtréner. Becsülettel elkezdi összeszedni a rendkívül összetett válasz mozaikjait a nyugodt háttértől a megfelelő stábig, az utolsó mondatot külön kihangsúlyozza: a csapat tagjait összekötő kötelék erősítése.

A magyar futball jelenlegi rossz helyzetére terelem a szót. Visszakérdez: mondjon egy olyan területet a mai Magyarországon, amely kitörőben van! 

- Szerintem az egyik legfőbb probléma az, hogy szeretethiányos a társadalmunk, nem foglalkozunk eleget például a gyerekekkel sem, akik pedig óriási és állandó törődést igényelnének. Egymásba kellene fogodzkodnunk, az élet minden területén. Igazságtalan lenne, ha mindezt csak a labdarúgásra vonatkoztatnám.

Gellei Imre pályafutásával persze egyáltalán nem lehet példázni a hazai viszonyokat. Az évtizedek során számos klubcsapatnál dolgozó, a felnőtt válogatottat két évig irányító szakember a sok megjárt állomás ellenére sehonnan sem távozott rossz szájízzel. Nem voltak ügyei, balhéi, a nyugodt légkör, eredményes munka párosítás szinte összefonódott a nevével.

- Nem sokkal az edzői karrierem elindulását követően Keszthelyen Lakat T. Károly azt kérdezte tőlem, hogy mit gondolok, az én nevemmel hányszor lehet majd megbukni. Mondtam neki, hogy sokszor, csak arra kell vigyázni, nehogy sorban egymás után tegye az ember.

- Mindegyik állomáshelyemhez kötnek szép emlékek, persze nehézségek is akadtak bőven, de ez teljesen normális. Különösen büszke vagyok arra, hogy négy helyre is visszahívtak. A napi munka, a teljesítménykényszer mindig lekötött, így sosem gondolkodtam évekre előre. Egyébként is azt vallom, hogy a feladat találja meg az embert és nem fordítva. A bizalom pedig nagyon fontos tőke. Ha nem sikerül teljesíteni a feladatot, új embernek kell következnie, ezt mindig komolyan vettem.

Az idén hatvanesztendős szakvezető egyik legfőbb ismérve, hogy jól bánik a nehezen kezelhető futballistákkal, és sokan mondják róla: az edzéseken rendkívül kemény, határozott, de igazságos főnök.

- Nem a jó magatartásúak hozzák a mérkőzéseket - reagál -, a médiának egyébként nagy a felelőssége ebben, meghatározza ugyanis, hogy ki a jó és ki a rossz fiú. Itt van nálunk például a tékozlónak kikiáltott Tököli Attila, aki lehet, hogy olykor túlzott győzni akarással lép pályára, de példakép a fiatalok szemében.
- Elképzelhető, hogy egy csapatnak éppen az a jó, ami a közvélemény szerint rossz. Nem vagyok szigorú, inkább következetes, ami azért fontos, hogy a játékosok be tudjanak mérni. Akikkel kemény vagyok, azok a kollégáim, méghozzá azért, hogy egy irányt és célt közvetítsünk a futballisták irányába.

A paksi együttesre rátérve, hangsúlyozza: ők egy kis csapat, és az egyetlen klub Magyarországon, amely nem foglalkoztat külföldieket.

- Elindultunk egy irányba. Olyan lejárt szerződésű labdarúgókat igazoltunk, mint például Lisztes Krisztián vagy Éger László. Ők tölti be nálunk a sztárszerepet, a fiatalok pedig a helyi erőt adják, s így remekül kiegészítik egymást.

Gellei Imre büszke arra, hogy egy ilyen kis lélekszámú város együtteseként is megállják a helyüket az első osztályban, az idei szezonban szeretnének bekerülni az első tíz közé.

Fiai közül külön kiemeli Szabó Jánost, aki a világbajnoki bronzérmet szerző U20-as válogatott stabil tagja volt, pedig nem sokkal korábban még többen álltak előtte a posztján.

- Gyönyörű hivatás a miénk, amely rengeteg élményt adhat. Valamit azonban szükséges szem előtt tartani: mindig mindenre készen kell állni, de jelentkezni egyetlen helyre és feladatra sem szabad.

Gellei Imre Badacsonytomajon született 1950-ben. Játékosként többek között megfordult Tapolcán és Balatonfűzfőn is. Az edzői pályafutása Keszthelyen kezdődött 1977-ben, az NB I-ben 1983-ban a Zalaegerszeg kispadján debütált, majd megfordult a Győrnél, a Siófoknál, a Vasasnál, az MTK-nál és a Ferencvárosnál is. Külföldön Cipruson dolgozott.

A Vasas trénereként 1998-ban bronzérmet szerzett. A magyar válogatottat 2001 és 2003 között irányította, korábban az U21-es nemzeti utánpótláscsapat edzője volt.

Jelenleg Pakson edzősködik, a Tolna megyeiekkel az utóbbi két NB I-es szezonban egyaránt a középmezőnyben végzett.