Nem mindegy, hogy bor, vagy lőre

Három és fél éve vagyok eme izgalmas intézmény tagja, így támadási felületeim óriásiak. A fiatalabbaknak ennyi már elég, hogy gyanúsan méregessek: vajon mit iszik, mit eszik egy ilyen csodalény? Az idősebb házastársak férfinemű kommunikációja pedig sejtelmesen súgja-búgja: mit tudsz te még...?

Persze utóbbit én is tehetném, lapos pillantásokkal, fejcsóválással, vagy titokzatos mosollyal lephetném el környezetem házasodás előtt álló, amúgy tekintélyes részét. De nem teszem. Csak két tanácsot tudok adni, ha kérik: találj igazit és érjetek meg rá! Mármint a házasságra. Biztos vagyok benne, hogy a válások és tönkrement kapcsolatok jelentős százalékánál épp az utóbbi, az érettség hibádzik.

S ha már benne vagy, egy dolgot fontos észben tartani. A házasság összetartozást jelent, egy csapatot, szövetséget, amelyet illik komolyan venni. A házasság voltaképpen a párkapcsolat továbbfejlődése, de egyáltalán nem végcélja. A házasság nem csak egy papír, vagy jogi állapot, amit mi sem bizonyít jobban, hogy folyamatosan változik. Rajtad, rajtatok áll, hogy merre tart. Az íztelen vizes lőre, vagy a minőségi konyak felé?