Évtizedeken át őrzött emlék az Anna-bál

Voltaképp egy véletlennek köszönhetem, hogy eljutottam a bálra, ugyanis néhány héttel előtte érkeztek a Ruhakölcsönző Vállalat munkatársai Balatonfüredre, hogy helyi diáklányokat keressenek az estélyi ruhák bemutatásához, kezdi visszaemlékezését Vászolyi Józsefné Édl Mária Magdolna. Tizennyolc évesen belelkesült attól, hogy nagyestélyiben lehet, igaz, arra, hogy a bálon is részt vegyen, végül a többi lány rábeszélése is kellett.

Talán furcsa, de Magdolna nem készült különösebben a bálra, az érettségi után például úszófrizurára vágatta a haját, ez persze még semmiség lett volna ahhoz képest, hogy egy véletlen folytán a nyitótáncról is lemaradt, mert késve ért a helyszínre. Az első bálozók, köztük Édl Magdolna is, egy papírszívet kaptak, amit a nyakukba akasztottak. A bálon aztán már otthonosan érezte magát, számos ismerős arc bukkant fel, több diáktársával is találkozott.

A bálra abban az évben is az ország minden részéből, sőt, külföldről is érkeztek vendégek. A bál közben bemutatták a versenyen indulókat, a legtöbben, így Magdolna is, az est nagy részét tánccal töltötte. A műsorban ismert előadók, a közvélemény számára Táncdalfesztivál sikerének köszönhetően ismertté váló Koós János mellett Béres Ferenc nótaénekes is fellépett.

Vászolyi Józsefné ma is csinos, fiatalos

Az est előrehaladtával abban bízott, hogy elnyerte a résztvevők szimpátiáját, de eszébe sem jutott, hogy ő lehet a bál szépe. A bál szépéről ugyanis a résztvevők szavaztak, a belépő mellé kapott kártyával, az első tíz legtöbb szavazatot kapott lány közül zsűri választotta ki az első három helyezettet. Izgulni csak akkor kezdett, amikor már közeledett az éjfél és az eredményhirdetés, és a dolog akkor lett számára gyanús, amikor őt szólították a színpadhoz, pontosabb az előtte felállított dobogóhoz, amelyre édesapja kísérte fel, miközben a résztvevők tapsoltak, és a fotósok vakui villantak. A győztesnek járó aranyalmát a világon elsőként űrsétát végrehajtó Leonov űrhajós adta át Magdolnának.

- Nagyon meglepődtem, és persze örültem neki, rengetegen gratuláltak, újságírók és fotóriporterek vettek körbe, az egyik legszebb emlékem mégis az, hogy amikor a bál után hazaértünk, a nagyszüleim mennyire boldogok voltak a hírtől, meséli.

Édl Mária Magdolna a bálon. Az aranyalmát a világon elsőként űrsétáló Leonov űrhajós adta át

A bált követő hetekben rengeteg táviratot kapott, a rokonok és ismerősök mellett sokszor vadidegenek gratuláltak neki az elismeréshez, csak azt sajnálja egy kicsit, hogy a bálról tudósító cikkek némelyikében teljesen blőd dolgok szerepeltek, amiket nem is mondott. A következő évben a vőlegényével ismét ellátogatott a bálba, és bár az újságírók kapacitálták, hogy induljon a versenyen is, ezt azzal hárította el, egyszer elég. A sajtó érdeklődése aztán később is fennmaradt, többször kérték fel interjúra a rádiótól és újságoktól is.

Sokan kérdezik tőle azóta is, mit hozott számára a bál, mindig azt válaszolja, egy szép emléket, de az életét nem változtatta meg. Előbbit az is bizonyítja, hogy máig őrzi az akkor kapott műsorfüzetet és a báli belépőt.

Az Anna-bál nem szépségverseny, inkább az dönt, ki a legszimpatikusabb a bálon résztvevőknek, hangsúlyozza Magdolna. Úgy véli, a kisugárzás legalább olyan fontos szempont volt azon a bálon, mint a szépség, előbbit a mai résztvevőkből hiányolja. Gyönyörűek, kisportoltak, de az egyéniséget nem látom bennük, jegyzi meg.

Két lánya közül egyikük sem kapott kedvet a bálozáshoz, igaz, édesanyjuk nem is próbálta rábeszélni őket, hogy vegyenek részt. Nyolc unokája van, köztük négy lány, nekik már többször tartott élménybeszámolót a bálról, és biztatja őket, hogy vegyenek részt, de erőltetni semmit nem szeretne. Talán egyikük majd éppen egy véletlen folytán jut el a bálra, ahogyan a nagymama a hatvanas években.