Az év nőjének megválasztott Echart Andrea 60 év fölött futna maratont

Régóta kedves barátság fűz hozzá, ám nem a sport miatt. Évekkel ezelőtt vidám és barátságos éttermet üzemeltetett, ahová mindig olyan jó volt betérni egy kávéra, egy bátorító szóra, vagy csupán egy finom levesre. Azóta se lehet kapni sehol olyan ínycsiklandó császármorzsát, mint nála. S feltehetően sok veszprémi így van ezzel, mert Andreát a mai napig telefonon hívják, hogy szeretnének asztalt foglaltatni estére, pedig az étterem már évek óta nem működik.

Az elmúlt években a vendéglátástól egészen másfelé vette az irányt, a sport, a mozgás, s legfőképp a spinning lett az élete.

Elmondása szerint gyerekkora óta mindig sportolt valamit: atletizált, kézilabdázott, bringázott, snowboardozott, majd megismerkedett a spinninggel. Ez az edzésforma aztán olyannyira rabul ejtette, hogy elvégezte az aerobick, majd a spinning oktatói tanfolyamot, aztán fitnesz és testépítő szakedzői oklevelet szerzett. Jelenleg az egyik spinning terem legnépszerűbb oktatója, ezen kívül az egyik helyi konditerem hivatalos személyi edzője, valamint okleveles gyógymasszőr.

Nem árulok el nagy titkot, de Andrea szinte összes órája telt házzal fut, sokszor várólistát írnak az edzéseire. Mert, aki vele szemben ül a biciklin, az is érezni szeretné azt a szenvedélyt, örömöt, felszabadultságot, amit ő sugároz. Úgy fogalmaz, ilyenkor hátrahagy mindenféle problémát, nem törődik azzal, mi fáj, hanem egyszerűen csak viszi magával a zene, a lendület.

Echart Andreát választották olvasóink az Év nőjének (Fotó: Nagy Lajos)

Azért persze nemcsak ilyen prózai okok miatt szeretik az emberek. Egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy segítsen az embereknek lefogyni, megváltozni, átalakulni. Őszinte meggyőződéssel mondja, ha mindenki a sportot választaná, nem lenne ennyi pszichés problémával küzdő fiatal, ilyen sok elhízott, túlsúlyos, vagy mozgásszervi betegséggel kínlódó embertársunk.

Nem híve semmiféle modern kori diétának, alapelve az, nincs tiltott táplálék, csak tiltott mennyiség. A munkája mindennap hoz neki új kihívást, ezzel együtt sok sikerélményt is. Nagyon büszke rá, hogy már sok-sok embernek segített, akad olyan, aki csaknem 80 kilótól szabadult meg Andrea edzéseire járva és tanácsait megfogadva. Nővére is bátorítására kezdett el aktívan tekerni, s bár évekkel ezelőtt az orvosok még elkerülhetetlennek tartották a csípőprotézis beültetését, ma már szóba sem jöhet. Láthatjuk hát, idősek és fiatalok, kövérek és vékonyak, mindenki számára hiteles egyéniség. Azért is, mert első ránézésre senki sem hinné, hogy 47. életévét tapossa, ráadásul nagymama, Hunor unokája két és fél éves. S közel ötvenhez is fitt, egészséges és bizony a rendszeres sportolásnak köszönhetően nincs rajta egy deka felesleg sem.

A beszélgetés közben többször is megjegyzi, a családjának nagyon sokat köszönhet, társa, Tamás mindenben támogatja, mellette áll jóban, rosszban, ahogy a lánya és édesanyja is. Hozzáteszi, nem mindenki tudja elfogadni a sportos életvitelt, a későig tartó munkát, de neki szerencséje van.

Zárásként a céljai is szóba kerülnek. Bevallja, tisztában van vele, hogy mindenkit nem tud megváltoztatni, de arra törekszik, hogy minél több embert meggyőzzön a sport, a mozgás fontosságáról. Példaként hozza fel az osztrákokat – Ausztriában tizenkét évig dolgozott – ahol az emberek életében kiemelt helyen szerepel a rendszeres testmozgás. Egyéni tervei közt szerepel még egy különleges dolog is: szeretne egyszer majd maratont futni, de azt kiemeli, majd hatvan év fölött, mert addig még nagyon sok dolga van.