Tíz forintra negyvenhét

Szárnyal a hazai reklámpiac – jelentették be néhány napja egy budapesti konferencián.

A világszerte csökkenő példányszámok miatt (ez persze nem teljesen igaz, mert Keleten, főleg Kínában és Indiában, éppenséggel nőnek a lapeladások) lesajnált nyomtatott sajtóban tavaly 18 százalékkal, míg az internetes felületeken 16 százalékkal többet költöttek el a cégek, mint az előző esztendőben.

Ahhoz, hogy reklámra költse valaki a pénzét, több feltételnek teljesülnie kell. A legfontosabb azonban talán az, hogy úgy ítélje meg, többet ad el, ha hirdeti termékeit, mint ha nem – azaz az erre szánt pénz kevesebb, mint amennyi pluszbevételt eredményez.

Közhely, hogy a reklámra költött összeg fele – a hirdető szemszögéből – kidobott pénz, csak soha nem tudhatja, melyik fele az.

A kockázat tehát létezik. Ha viszont ehhez hozzátesszük, hogy egy néhány éve készített kutatás legfontosabb megállapítása szerint minden reklámra elköltött 10 forint 47 forinttal növeli a magyar gazdaság teljesítményét, akkor nyilvánvaló, hogy az iparág helyzete végső soron mindannyiunk életminőségére vonatkozólag fontos mutató.

Magyarországon végre összeálltak a feltételek ahhoz,

hogy a pozitív várakozások további fejlődést eredményezzenek. Évek óta minimális az infláció és emelkednek a bérek, a családok így többet költhetnek, ez pedig a vállalatok, vállalkozások helyzetét javítja.

Az a kampányüzenet tehát, hogy az ország folyamatosan szegényedik, egész egyszerűen nem igaz. Pont az ellenkezője a helyzet.