Temető a lábunk alatt

Immár hat éve annak, hogy a belváros rehabilitációjának keretében a Fő teret birtokba vették a régészek. Ha visszagondolunk arra az időszakra, furcsa, hogy a téren átvezető forgalom korlátozása, lezárása milyen meghatározó beszédtéma volt a városban, hogy a pápaiak csak azt látták, idegenek ásnak, kutatnak. Nem tudtuk igazán, mindez mire jó, és nem igazán tudtuk elképzelni, mindebből vajon mi lesz. Aztán lett a megújult Fő tér, és ma már emlékfoszlányokká halványulnak a 2010-ben kezdődött beruházás pillanatai. Szvath Márton régész, a Veszprémi Örökségvédelmi Hivatal munkatársa azonban élővé tette a több mint hat évvel ezelőtti eseményeket a Régészeti mozaik idei első programján: a 2010. október elsején kezdődött és kisebb megszakítással december elejéig tartó hathetes próbafeltárásról, valamint annak eredményeiről beszélt a rendezvényre ellátogatóknak.

Szvath Márton régész (a kép bal szélén) érdekes előadást tartott Fotó: Babos Petra

A régészeti munkák az említettnél hosszabb időt vettek igénybe, a 2011-es következő szakaszban már Mordovin Maxim volt a kutató. A próbafeltárásokért felelős Szvath Márton előadásában saját időszakára fókuszált, mondanivalóját a Fő téren és az ásatási eredményekről készült számos fényképpel illusztrálta. A közel kétórás est anyagából érdemes megemlíteni, hogy a szakember elmondása szerint ilyen nagy, összefüggő terület feltárása, mint a pápai Fő tér, ritka, ezért nagy jelentőségűnek tartják a szakmában, és ő maga is pályafutása kiemelkedő feladatának tekinti. Az ásatás ma is ad szellemi munkát a szakembereknek. Szvath Márton például beszélt arról: a Nagytemplomot megelőzően a Fő téren állt korábbi templom falai egyes helyeken nem összefüggően illeszkednek egymáshoz, inkább becsatlakoznak a fő vonalba, ennek miértjére egyértemű magyarázatot eddig még nem találtak.

Az elhangzottak szerint az előkerült leletek alapján többek között középkori viselettörténeti tanulmányt lehet írni, hiszen az egykori középkori temető - amely a Fő tér helyén volt, illetve a burkolat alatt, a talaj mélységében a meg nem kutatott területeken van mind a mai napig - sírjaiból ékszereket, ruházatot, különböző kiegészítő darabokat ástak elő a régészek.

A gazdag leletanyag meglepő volt - húzta alá Szvath Márton, a szakértők ugyanis előzetesen úgy gondolták, a Nagytemplom 1774-ben kezdődő építésekor, illetve a terület fejlődése során a közműépítések és egyéb beruházások nyomán a régi idők tanúságaként szolgáló föld alatti rétegeket nagymértékben megbolygatták már az idők során. Azzal is számolhatunk, hogy a régi korok emlékei még sokáig őrzik titkaikat a burkolat alatt, ugyanis a közel- és a belátható távolabbi jövőben a tér újabb teljes megbontását, rekonstrukcióját nem tervezik, így a régészek is a talált anyagokkal dolgoznak és keresik az összefüggéseket - tette hozzá az előadó.