Megrendezték a III. Pápai Bajtársi Találkozót

Az eseményen részt vettek az elmúlt évtized nagynevű repülő tábornokai is, Kositzky Attila nyugállományú altábornagy, légierő vezérkari főnök és Buczkó Imre nyugállományú dandártábornok légierő parancsnok helyettes, akik nem mellékesen mindketten a pápai vadászrepülő ezred parancsnokai voltak egykoron...

A rendezvényen az alakulat mostani és jogelőd parancsnokai, továbbá a szervező alapítvány koszorút helyezett el elhunyt bajtársaik emlékére és az élők tiszteletére a repülőtéren felállított MiG-23-as és MiG-21-es repülőgépeknél elhelyezett emléktáblánál, majd a népes társaságot a bázisrepülőtér csapatművelődési otthonában köszöntötte Gangler László ezredes az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnoka. Köszöntőjében utalva a kezdetekre kiemelte - ez a terem is nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben, mint ahogy mi is sokat változtunk, sok minden történt a bázison, sok mindenre büszkék vagyunk, de a legbüszkébbek arra, hogy nem megyünk el egymás mellett az utcán, egymásra köszönünk, meglapogatjuk egymást és egy évben egyszer itt találkozunk.

A köszöntőt követően Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület elnöke Simon Róbert mutatta be ez évi nagy eredményüket, a 6115-ös oldalszámú MiG-21-es felújítását, majd a repülőtér fejlesztéseiről kaptak tájékoztatást a veteránok.

A nap további részében a bajtársaknak lehetőségük nyílt a repülőtér közelében elhelyezett, valaha kezeik között üzemeltetett, öreg vadászrepülőgépeik megtekintésére, valamint a valóságban is megtekintették a repülőtéren folyó nagyszabású fejlesztési munkálatokat.

Buczkó Imre nyugállományú dandártábornok a rendezvényen elmondta - szerencsések vagyunk, mert még van hol és van kivel találkoznunk! Számomra fontos, hogy együtt lehetünk, közösen beszélgethetünk, fölelevenedhetnek azok a történések, amelyekre szívesen emlékezünk és melyekre nem is egyformán emlékezünk, mert mindenkiben más nyomot hagyott, más érzelmeket váltott ki és ez így van jól. Nem az a fontos, hogy a történet azonos legyen, vagy igaz legyen – már elnézést ezért-, hanem az a fontos, hogy együtt vagyunk és el tudjuk mondani