Egy esperes élete - Őszinte vallomások Polgárdi Sándortól

Polgárdi Sándor 2008 őszétől szolgál lelkészként a pápai evangélikus gyülekezetben, továbbá esperesként is sokrétű feladatot lát el. Gyerekkoráról mesélve elmondta, Takácsiban járta alsó tagozatos iskoláit, a felső tagozatos osztályokat pedig Vaszaron végezte el, majd Pápára került és a mezőgazdasági szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítványt. Családi háttere, valamint az evangélikus ifjúsági közösség is arra sarkallta, hogy a lelkészi szolgálatot válassza. Ehhez a döntéshez édesapja korai elvesztése is hozzájárult.

Polgárdi Sándor különösen fontosnak tartja a feltöltődést
Fotó: Papp Gyula Attila

- Édesapám nagyon fiatalon elhunyt, nem volt ötvenéves. Az élet és halál kérdése, az Isten keresése egy olyan korban ért, még érettségi
előtt, amikor elgondolkoztam azon, hogy mit jelent az Isten drága gyermekének lenni, mit jelent az élet. Akkoriban egy olyan lelkészházaspár gyülekezetébe járhattam, ahol sokat hallottunk Jézusról, közösségről, egymásra való figyelésről - vallott indíttatásairól Polgárdi Sándor.

A teológiát 1994-ben végezte el, ezt követően huszonhat évesen kezdte meg segédlelkészi szolgálatát Somlószőlősön. 2008-ban került Pápára, ahol számára a gyülekezet áll az első helyen, Isten igéjének hirdetése a gyülekezet tagjai részére.

Szabadidejében szívesen néz futballmérkőzéseket, rengeteget olvas, szereti a természetjárást, a feltöltődést pedig az egyik legfontosabb dolognak tartja. - A feltöltődésre időt kell szakítani, ami nem mindig sikerül, viszont törekedni kell rá, hogy az ember újult erővel tudjon adni, átadni - fogalmazott az esperes.