Decrett József Emlékérmet vehetett át Kovács Sándor

- Nem egyetlen kiemelkedő eseményhez kapcsolódik az elismerés, hanem amit az életem folyamán tettem. Úgy érzem, éppen ezért egyfajta életműdíjnak is felfogható, fejtette ki lapunknak a díjazott. A Decrett József Emlékérem országos elismerés, éppen ezért rangja van a szakmában. Kovács Sándor hűségével, munkájával rászolgált az elismerésre.

A pápai Bakonyerdő, illetve annak jogelődje volt az egyetlen munkahelye. Már 1967-ben, előgyakorlatosként, az iskola előtt a vállalat sümegi erdészetében itt dolgozott. 1972. július 17-től alkalmazott, azóta különböző munkakörökben, különböző helyeken, de az állami erdőgazdaság dolgozója.

Hűséges típus, ragaszkodik ahhoz, amit szeret és megszokott. A vezetőitől a több mint négy évtized alatt folyamatos megbecsülést és bíztatást kapott, ez arra ösztökélte, hogy helyben maradjon, ne is keressen más munkát.

Kovács Sándor az emlékérmet életműdíjként fogja fel
Fotó: Tremmer Tamás

Tősgyökeres sümegiként a sümegi erdészetnél dolgozott, egész annak megszűnéséig, 2004-ig. Ez volt a leghosszabb állomás az életében.  Majd változatlan munkakörben a Bakonyerdő keszthelyi erdészeténél folytatta a munkát. A devecseri erdészetnél a vadászatban töltött öt évet. A terület nem volt idegen számára, hiszen korábban már volt 15 éve, amikor csak a vadászattal foglalkozott. Egy belső erdőgazdasági átszervezés folytán került a pápai erdészethez, amely a végállomás számára, jövőre ugyanis nyugdíjba készül.

Pápán erdőgondnoki munkakörben dolgozik, ami a vadászatban töltött öt év után új kihívás volt számára, főként azért, mert a pápai erdészet szélsőséges természeti viszonyokkal és természeti károkkal sújtott, ahol a mindennapok során meg kell küzdeni ezekkel a gátló tényezőkkel. Az összes rutinja, tapasztalata kellett ahhoz, hogy ezzel megbirkózzon. Szerencsére nagyon jó iskola volt számára a különféle erdészeteknél végzett feladatok. Megjegyezte, ugyanakkor sosem riasztották a kihívások, a munkavégzés során mindig szerette a kísérletezést.

Pályafutása során mindig igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a kollégáival, vezetőkkel, beosztottak egyaránt, de az erdőgazdaságnak dolgozó vállalkozókkal is. Hitvallása, hogy ez a jó munka alapja, amihez megfelelő hangnemet és stílust kell társítani az eredményes elérése érdekében. Meggyőződése, hogy a jó – akár baráti – kapcsolat lényegesen segíti a munkavégzést.

Tudatosan készül a nyugdíjas évekre. Ha az állami erdészetnél befejezi a munkát, néhány kisebb magán erdőbirtokosságban folytatja a tevékenységet, csak kisebb volumenben. Azonkívül hobbija a horgászat, a vadászat, így mindkettőre több időt tud áldozni a jövőben.

Kovács Sándor hangsúlyozta, igaz, hogy a díjat ő kapta, de ez akkor is egy közösségben végzett munka eredménye. Éppen ezért köszönettel tartozik volt és jelenlegi kollégáinak, vezetőinek, hogy hagyták, segítették dolgozni.