A hímzés mestersége

A városi múzeum meghívására Győry Endréné ismertette meg a varrás-hímzés alapöltéseivel az érdeklődőket, majd egy egyszerűbb előnyomott motívum hímzése következett a fehér szövet-anyagon. Rábaközi lévén - Rábapordányban született - a térség hímzésmintáit hozta magával Éva néni, a jellemzők közül látható volt a gránátalma, a madárka, a levél, az indák, a szív és a szegfű.

Győry Endréné magyarázza a hímzés technikáját, fortélyait Fotó: Molnár Tímea

- A hímzés olyan díszítőeljárás, amely egy tűbe fűzött fonallal varrva mintával ékesít valamilyen alapanyagot - fogalmazta meg a program vezetője. Elmeséléséből kiderült az is, hogy a reneszánsz idején az úri ruházatok nyomán került a népi ruházatba
is hímzés, mivel az előkelőségek drága öltözékeit díszítő asszonyok egyszerűbb anyagokon - len, kender - elkezdték maguk is használni. Ugyanakkor nemcsak nők, hanem férfiak is hímeztek, ennek példája a szűrhímzés.

Érdekesség, hogy a hímzést Mária Terézia a Ratio Educationis nevű tanügyi rendeletben a kötelező tantárgyak közé sorolta, később pedig királyi rendelet tette kötelezővé az oktatását a főrendi leányiskolák számára, majd a polgári iskolák tanrendjébe is bekerült. Győry Endréné a pápai textilipari oktatási intézményben tett szert magas szintű ismeretekre, így a ha-lasi mellett a szintén neves
rábaközi höveji csipke megmunkálásának titkaira is.