Pletykára mindenki kíváncsi

Hangos lövés dördül a semmiből, majd feltűnnek az első szereplők. Megtudjuk, baráti parti készülődik egy elegáns házban, a New York-i felső tízezer köreiben, azonban Charlie, a házigazda titokzatos balesetet szenved egy pisztolygolyótól. Négy, eltérő jellemvonásokkal bíró házaspár szerepel a vendéglistán, akik a színdarab első felvonásában szakaszosan kapcsolódnak be a történetbe. Pletykálnak, civakodnak, veszekednek, szerencsétlenkednek, és eltérő okokból próbálják leplezni, elferdíteni, a saját érdekeik szerint torzítani a történteket.

Nem túl szimpatikus társaság áll össze a káoszban, de ez a darab nem is azért született, hogy a néző szorítson a karakterekért, hanem hogy jókat nevessen – utóbbira pedig bőven akad alkalom a kétórás játékidő alatt. A Pletyka Neil Simon kortárs amerikai író remekült megírt, összetett cselekménnyel rendelkező bohózata, aminek során csaknem azonos hangsúly helyeződik mind a négy házaspárra. A lendületes történetben a szereplők között pingponglabda-szerűen pattog a számos poént rejtő feszes dialógus, ami a színészekre jelentős terhet ró.

Emellett a nyolc – a rendőrök későbbi bekapcsolódásával már tíz –, hasonló súllyal bíró szereplőt sem könnyű egyszerre elhelyezni, mozgatni a színpadon. Azonban az amatőr színjátszókörként tevékenykedő S.K. Társulat bicskája nem tört bele a minden bizonnyal profi színházakat is megizzasztó, kiváló, ám rendkívül nehéz alapanyagnak bizonyuló Pletykába, sőt!

Az előadáson látszik a darabra fordított egyéves, kemény munka, a közös ötletelések eredménye, valamint a precíz, átgondolt, ugyanakkor felszabadult, közönségbarát rendezés. Az első felvonás többnyire a színes, szórakoztató karakterek és az ő hátterük megismertetésével telik, illetve dramaturgiai szempontból lényeges lépésként számos, a későbbiekben felbukkanó poént ültetnek el. Egymás után sorakoznak a szerepcserén, az egyes személyek összetévesztésén alapuló gegek, a végsőkig kiaknázott helyzetkomikumok, továbbá az egyszerűbb, ám rendkívül hatásos, illetve a jól eltalált, intelligens poénok.

A totális henger a kifogástalan második felvonásban indul be: itt már szinte mindenki egyszerre van a színpadon a darab végéig, a tömegjelenetek pedig tökéletesen komponáltak, hibátlanok, és ami a legfontosabb, elképesztően élvezetesek. A színdarab folyamatosan felfelé ível, a szereplők és a poénok az idő múlásával egyre csak szaporodnak, a cselekmény sűrűsödik, a kíváncsisággal vegyítette feszültség pedig nő.

Arra a bizonyos „i”-re Nagy Imre pazar végső nagymonológja teszi fel a pontot, amely remekül készíti elő a mindvégig szórakoztató Pletyka szellemes, stílusos csattanóját. Így bizony a függöny legördültével teljesen megérdemelt vastaps jutalmazta a színészeket, név szerint: Gosztola Istvánt, László Katalint, M. Varga Veronikát, Nagy Imrét, Pozsgai Balázst, Szabó Erikát, Szabó Szilárdot, Sz. Csepregi Ilonát, Sz. Juhász Klárát, és Tegyi Tibort. A darabot Nagy Imre rendezte.

Teltházas siker a premieren

Az előadást követően Nagy Imrétől megtudtuk, az S.K. Társulat tagjainak nagyon jól esett, hogy a szombati premieren, valamint a rákövetkező napon is teltház előtt adhatták elő első színdarabjukat, a Pletykát. A rendező elmondása szerint a vastaps és a közönség szeretete felvillanyozta a társulat tagjait, akik így újult erővel fognak majd bele a következő színdarab elkészítésébe. Addig azonban szeretnék más városokban, településeken, illetve diákelőadás formájában is bemutatni a Pletykát.