Kedvenceik menedéke az udvar - Legszebb kertek Veszprém megyében (4. rész)

Antalék még 1988-ban építkeztek, aztán tíz év múlva kezdték igazán szépíteni a kertet, amelyet most a lányuk nevezett be versenyünkre.

- Többen mondták, hogy induljunk a megmérettetésen, de mi úgy voltunk vele, hogy nekünk legyen szép a kert. Persze, örülünk, hogy így történt és megmutathatjuk. A férjem és az én ötleteim valósultak meg, kétkezi munkánkat tükrözi a kert. Nagyon szeretünk itt időzni, akár a lugasban, akár a tó partján. Amikor az unokák kicsik voltak, egy kis házat szeretett volna építeni a férjem nekik a kis patakra. Aztán vízimalom lett belőle, ami ma is a kert dísze - mondja a háziasszony, Julianna. Hozzáteszi, hogy a tó nem sok pluszfeladatot ad, a legmélyebb pontja egyméteres, de lépcsősen alakították ki a partját, így a tavirózsák mellett a kavicsok, kövek is szépen látszanak. A háziak azokkal ügyesen eltakarták a fóliát, a sekély vízben pedig a madaraknak biztosítottak fürdési lehetőséget.

- Nagyon szeretjük az állatokat. Örülök, hogy nemcsak halak vannak a gyönyörű tiszta vízben, tóban, hanem békák is, sőt, egy vadgalamb- pár fészkel nálunk évek óta, szinte a kezünkből esznek, olyan szelídek már - mondja rajongással Julianna. A nagy melegben azonban nem a tóparton, hanem az árnyat adó lugasban szeretnek időzni. A trombitafolyondár árnyékot ad, gyönyörű a begónia, a kéklő encián, de jól érzik magukat a kaktuszok és a majomfa is. Illatozik a jázminbokor és a sok rózsa. A citromfát örökbe fogadták, amikor egy ismerős ki akarta dobni. Hálából folyamatosan virágzik a dézsában, és finom gyümölcsöket érlel. Fűtetlen, világos szobában teleltetik. Másféle gondoskodást igényel a gömböcskének becézett örökzöld, az ezüsttuja. Lekötözik az ágait és folyamatosan nyírják, azt mondják Antalék, hogy így pár év alatt bármilyen alakzat kihozható belőle. A törpetujákat, bukszusokat is nyírják, a törpefenyőt szintén.

- Ez a férjem munkája, én szedem utána a leeső ágakat, de a füvet együtt nyírjuk, a virágokat pedig én gondozom - mondja a háziasszony, aki még a kiszáradt szőlőgyökérben is lát fantáziát. Megtisztítják, lehántják a kérgét, és alakítgatják. Jó például virágtartónak. Szeretik a természetes dolgokat, a környezetbe simuló megoldásokat. A kertet éjjel nem vezetékes villany világítja meg, hanem a földbe szúrt napelemes kis lámpák. Beton helyett gyantás kavicsfelület borítja a járdát, az jól tisztán tartható. A korábban lerakott lapok eltöredeztek, de ez bevált. Antalék maguk készítették. A nyugágy a házigazda munkája, és sok más is, mert asztalosmunkákban szintén otthon van, igazi ezermester.

- Gyümölcsfáink nincsenek, ládában termelünk paprikát, paradicsomot, azok így is szépen teremnek. De elpusztult itt a görcsfűz, a japán juhar, mert a sekély termőtalaj- réteg alatt agyagos a föld. A margarétacserje inkább edénybe került, kétéves, tele van virággal. Szereti a vizet és a tápot, ahogy a fű is ezért ilyen szép, na meg a rendszeres nyírástól. Jó nézni a leanderek növekedését, még tripla is van köztük. Pedig nem használunk vegyszert, más megoldásokat keresünk - magyarázza Julianna. Példát is hoz fel, a hortenziát a földbe szúrt vasdarabbal tuningolják, a csodás bugás változata október végéig váltogatja a virágai színét a két vasrúdért hálából. De megférnek itt a kis szobrocskák is, az állatfigurák. Sas, csiga és a kedvenc oroszlán, meg a locsolótömlőn ülő béka. A madáretető stílusa illik a kert hangulatához. Télen rengeteg itt a madár, szotyolával, dióval, búzával csalogatják őket. Aztán már visszajönnek maguktól. Persze, érthető, a szépen rendben tartott kertben enni, inni és menedéket kapnak.

A házigazda készítette a hidat is a tóhoz, szeretik a fát mint alapanyagot. Ezért inkább fadézsába, agyagcserépbe ülteti Julianna a virágokat, nem kedveli a műanyagot. Az egyik műanyag virágtartót rácsos, kaviccsal feltöltött tartóba rejtette. Jó ötletnek bizonyult, sokak tetszését elnyerte már. A vízóraakna ugyancsak bántotta a házaspár szemét, inkább eltakarják a gyerekek régi kis talicskájával, amit kifúrtak a virágok kedvéért.