Hétköznapi ember, kiváló művész

Helyszínünk a Bakony lábánál fekvő Szentgál. A település talán nem nagy, ám lakói annál figyelemreméltóbbak. Egyikük Rein János, aki negyvenkét éven át dolgozott porcelánfestőként, nyugdíjba vonulása óta pedig kedvtelésből készít olajfestményeket barátainak, ismerőseinek. Bennünket ért elsőként a megtiszteltetés, hogy bepillantást nyerhessünk otthonukba, ahol felesége, Marika és kutyájuk, Csini társaságában készülnek a szebbnél szebb alkotások.

János szerint vékony a mezsgye a festészet és a költészet között; csak akkor látjuk az összképet, ha elkészültünk
Fotó: Perei Dóra

János számára a festés olyan, mint másoknak a sport: szerinte, ha az ember elkezdi, nem tudja abbahagyni. Az ecset sem eshet ki a kézből, ezért kezdett el nyugdíjba vonulása után hobbiból festegetni. Az első képeit akkor tárta a nyilvánosság elé, amikor feleségével megnyitották első cukrászdájukat, több mint tíz évvel ezelőtt. Akkoriban sokat jártak Balatonfüredre, hogy szétnézzenek a helyi vendéglátóegységekben, Jánosnak pedig nagyon megtetszettek az utcai festőművészek skiccei. Miután hazaértek, festett három képet, melyek azóta is a presszó falán vannak.

A lelkesedése továbbra sem szűnt meg, újabb művészi alkotások születtek a keze alatt, melyeket a családjában osztott szét. Ha valamivel huzamosabb ideje foglalkozunk, természetesen az elismerés sem maradhat el. Nem is maradt, Jánosnak ugyanis már több kiállítása is volt a faluban, sőt, Veszprémben is. Utóbbinál két hónapon keresztül lehetett megtekinteni a festményeket. Úgy tűnt, mások is szerették volna a képeit megcsodálni, így történhetett meg, hogy rendre megkeresték (és keresik még ma is), hogy örökítsen meg egy számukra kedves tájképet, például Szentgálról, de születtek már alkotások Herendről és Bándról is. A festmények olajfestékkel készülnek, amely sokkal lassabban szárad, mint a tempera, ennélfogva több időre is van szükség az újabb művek megszületéséig. Amint azt megtudtuk, a temperának is megvannak a maga előnyei, ám az inkább a világos színárnyalatoknál mutatkozik meg. Ezzel szemben az olajfestéknél lenyűgöző finomságú tónus- és színátmeneteket, valamint fény- és árnyékviszonyokat reprezentálhatunk, a sötét és világos árnyalatok együttes alkalmazásával pedig átfogóbb lehetőségeink állnak rendelkezésre a tér bemutatására. Ezért lehetséges például, hogy ha a festő ily módon ábrázolja a ringatózó tó vizét, olyan érzésünk lesz, mintha tényleg mozogna a víz felszíne. Mindezek mellett az olajfesték könnyen javítható.

János mottója: egyetlen alkalmat sem halaszthatunk el, amikor örömet okozhatunk a barátainknak. Ha pedig már az elismeréseknél tartunk, egy véletlennek köszönhetően a művész kapcsolatba került a Republic együttessel, és a zenekar több tagját - köztük az azóta elhunyt Bódi Lászlót, azaz Cipőt - is megfestette. Hogy pontosítsunk, Cipőről két festmény is készült, melyek közül az egyiket köszönetképpen a zenész dedikálva visszaküldte. János egyébként legszívesebben télen fest, mintegy hasznos időtöltésként, vagy ha úgy tetszik, ez a bevált módszere depresszió ellen. Ettől függetlenül úgy gondolja, minden évszaknak megvan a maga szépsége, csak meg kell látni. Ő meglátja, sőt nemcsak meglátja, mesterien meg is örökíti.

Lényegtelen, hogy pontosan kidolgozott, precíz vonalvezetéssel, netán elmosódó, leginkább pacára emlékeztető ábrázolástechnikát alkalmaz, a végeredmény lélegzetelállító. Aki nem hiszi, járjon utána.