Gyertyák virágokkal

A Tapolcán élő gyertyakészítő vallja, hogy édesapja kézügyességét örökölte. Bár már gyermekkorában vonzotta a képzőművészet, az e téren megmutatkozó tehetsége sokáig nem volt számára nyilvánvaló. Budapesten élt, a bankszakmában dolgozott, de egy idő után rájött, hogy az távol áll tőle. Érdekelték a vallások, teológiai főiskolára járt, életmód tanácsadó lett és közben autodidakta módon kezdett festeni, performanszokat készített. Kiállításai is voltak, mire egy ötletnek engedve elkezdett gyertyákat készíteni.

- A kézművesség valamelyik ágát szerettem volna megismerni. Ehhez kellett a legkisebb befektetés, minden más kézműveskedésnél kevesebb. Amatőrként kezdtem, hiszen ilyen képzés nincs, az ezzel foglalkozók pedig elutasítottak, nem adták át tudásukat. Elkezdtem próbálkozni, saját magamra hagyatkoztam, kísérleteztem anyagokkal, növényekkel. Magam kellett, hogy rájöjjek mindenre, például, hogy a műanyag öntőforma nekem nem jó. Két-három év kellett és persze némi szerencse, mire minden összeállt. Közben egy viszonteladó vásárolt tőlem, aki Németországba járt ki és onnan hozta nekem az ötleteket. Végül kitisztult a kép, hogy mi az, aminek piaca is van. Iparművészeti lektorátus elé vittem a gyertyákat, dicsérettel zsűrizték le a munkáimat, onnantól tudtam, hogy ezt kell csinálni – mondja Zsolt, akinek bele kellett tanulnia a marketingbe is. Felépített mindent. Színes gyertyákkal kezdte, márvány mintással, például, de aztán az idejük azoknak lejárt. Akkor jött az újabb ötlet: a viszonteladó látott külföldön szép, virágdíszes gyertyákat.

- De még csak le se fényképezte, nekem kellett elképzelni, aztán megvalósítani mindent. Kikísérleteztem, hogy milyen növények alkalmasak e célra. Magam kárán tanultam meg, hogy ki kell-e szárítani azokat, melyik bírja és melyik nem a szárítást. A virágokon, egyes fűszereken kívül az alma, narancs, sütőtök használható még. Minden más zöldség, gyümölcs picire összeugrik a szárítás során. A tök is szezonális, a piacon csak nagyot, érettet árulnak, az pedig szárításnál összeesik. Úgyhogy magam termelem, hogy féléretten szedhessem. Magyarázza Zsolt.

Gál Zsolt maga színezi a paraffint, önti formába és díszíti virágokkal, gyümölcsökkel, fűszerekkel gyertyáit (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

A gyertyákhoz speciális színezékkel festi meg a felolvasztott paraffint. A legérdekesebbekhez egy szín különböző árnyalataira festett kis lapokat készít, azokat középen összefűzi kanóccal, majd egymáshoz képest eltolja nagyjából fél-fél centivel, lépcsőzetesen. Érdekes alakzatokat kap, amelyek igazán jól mutatnak. Ráadásul a legfelső lapocskát csillagánizzsal, szegfűszeggel, apró levélkékkel díszíti, fokozva a hatást. A többi gyertya oldalt kap díszítést, gusztusos narancs, alma karikák, sóvirág, sárga szalmarózsa, árvácska, püspöklila kardvirág, bordó kakastaréj fejek kerülnek a paraffinba. Zsolt először fejben tervezi meg a díszek sorrendjét egy-egy gyertyán belül, aztán dolgozza bele azokat a még képlékeny anyagba. Így ízlésesek, dekoratívak, színesek, de nem hivalkodóak a gyertyái. Ahogy azok sem, amelyek az oldalukat díszítő apró kavicsoktól válnak különlegessé.

- Egy hátránya van a gyertyakészítésnek: az anyag behatárolt, nem lehet belőle mást készíteni. Agyagból, ezüstből, sok minden másból lehet használati és dísztárgyat, ékszert és másokat. A paraffinból nem. Tizennyolc éve készítem a gyertyákat, már érzem, hogy megvannak a korlátai a munkának. Ráadásul Magyarországon még gyenge az a tárgykultúra, ami nyugaton már virágzik. Arra gondolok, amikor valaki egyszerűen csak azért megvásárol egy tárgyat, mert az tetszik. Nálunk vagy használati tárgyra költik a pénzt, vagy élelmiszerre – mondja Zsolt. Nevetve teszi hozzá, hogy ő mikrovállalkozóként több szakmát visz a gyertyákkal. Készítő, marketinges, beszerző, kereskedő is egyben.

- De ennek van jó oldala is. A műhelyben tudok gondolkodni munka közben, amikor egyedül vagyok. Árusítás közben pedig sokan vannak körülöttem. Két véglet. Ezt jól harmóniában lehet tartani. Ráadásul közben figyelhetem az embereket. Sokszor ahogy valaki egy gyertya után nyúl, már az első mozdulatából le lehet szűrni, hogy az életben készített-e valamit kézzel, vagy mindent csak vásárolt. A hittudomány és az életmód tanácsadás jól használható itt, emberismeretet hoz magával egy idő után. Előfordul, hogy idegen vásárlók néhány perces beszélgetés után rám bízzák féltett titkaikat. De ha fárasztó is, az jó nekem, tudom szeretni az embereket – vallja Zsolt, aki nem szeret pocsékolni és igyekszik figyelni környezete védelmére is.

A munka során ahol csak lehet, hulladékot hasznosít. A temetőben összeszedi az elszáradt, kidobott virágfejeket, amelyek számára még használhatóak. Maga szárítja tovább azokat. A háztartásból kikerülő fáradt olajjal keni ki a formákat, hogy könnyebben kivehesse belőlük a kész gyertyákat. Az összehajtott vécépapírgurigákkal pedig jól ki lehet támasztani a formákat, amíg azokban szilárdul a paraffin. Mára rájött, hogy igenis van kézügyessége, örökölte azt az édesapjától. Kitartóan kísérletezik, újít folyamatosan. Mostanában éppen azon gondolkozik, hogy az adventi időszakra milyen gyertyákat lehetne készíteni. Őt ismerve biztosak lehetünk benne, hogy valami olyat alkot, aminek képtelenek leszünk ellenállni.

Otthon magunk is megpróbálkozhatunk gyertyaöntéssel. Barkácsboltokban vásárolhatunk alapanyagot, de a munka előtt gondosan takarjuk le az asztalt, a padlót, a gyerekre olyan ruhát adjunk, amit nem sajnálunk és olyan edényben melegítsük a paraffint, amit később kiselejtezhetünk. Formának jó a fém sörös doboz, szögletes kis üdítős doboz, amiket, ha nem csúszik ki belőlük a kész gyertya, levághatunk róla. Legyünk találékonyak, használjuk a fantáziánkat és remek dolgokat készíthetünk magunk is.