Otthon

2016.11.28. 11:16

Hogyan szerettessük meg gyermekeinkkel a kertészkedést?

Balatonfüred – Csizmazia Szilveszter kertészmérnök sok jó tanáccsal szolgált már olvasóinknak.

Tóth B. Zsuzsa

Most arról beszél, hogy miként szerettethetjük meg a gyerekekkel a kertészkedést.

– Hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel a kertészkedést? Nem könnyű! Mással sem könnyű elrángatni őket a számítógéptől és egyéb ma divatos kütyütől. Mi, nagyszülők aztán még csak rontunk a dolgon, mert többet megengedünk az unokáinknak, mint a szüleik.

Mindenesetre ne azzal kezdjük, mint a képen is látható, hogy sövénynyíró ollót adunk a kezükbe.

Nem mindegy, milyen életvitelünk van és mi a célunk. Csak saját kedvtelésünkre kertészkedünk, vagy hívatásként, esetleg vállalkozóként. Egyszerű ház körüli hobbi kertészkedésre akarjuk tanítani, vagy profi főfoglalkozású kertésszé szeretnénk nevelni őket. Valószínűleg legfontosabb a jó példa. Ha a gyermekünk azt látja, hogy szeretünk kertészkedni és az kikapcsolódást jelent számunkra, aktív pihenést, azt biztosan megjegyzi. Különösen hölgyeknél fordulhat az elő viszont, hogy mintegy nosztalgiából, természet iránti szeretetből minden előzmény nélkül kezdenek el kertészkedni. Ilyenkor aztán, nagyon hiányzik a gyakorlati tapasztalat. Kiderül, hogy az „egyszerű kertész” mégis csak tud valamit, amit jó lenne ha mi is tudnánk, s nem lenne annyi sikertelenségünk. Ha fiatalon nem is, később ő szintén kedvet kaphat hozzá.

Csizmazia Szilveszter Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Törekedjünk rá, hogy sikerélményei legyenek a gyereknek. Vegyünk nekivalamilyen magot, amit ő vet el, vagy palántát, amit ő ültet el, láthatja szépen fejlődni, termést hozni. Ettől felbuzdulhat. Ne túl feltűnően segítsünk, hogy sikerüljön neki. Lehetőleg vonjuk be őket a kerti munkába, persze először csak rövid időre, inkább játékosan, dicsérjük meg a teljesítményükért. Ellenkező példát is, tudok mondani. Anyám négy kertet is művelt, sokat kellet segíteni, amit bizony a testvéremmel néha már nagyon untunk. Van viszont egy másik indíték is, amit már gyerekkoromban éreztem: hogy vonz a föld, szeretek a gyümölcsfákkal bíbelődni. Nyilván ez másoknál is megvan, de én nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy akinek az ősei évszázadokon át földműveléssel foglalkoztak, az valahogy beleivódik az ember vérébe.

Amennyiben a szülők főfoglalkozású kertészek, nyilván a gyerek már eleve úgy is sokat megtanul a szakmából, ha nagyon nem vesz benne részt. Több kollégám mesélte, meglepődetek, hogy a gyermekük milyen ügyesesen ültet, palántáz, konténerez, mintha mindig ezt csinálta volna.

Nagy kérdés persze, hogy mennyire vonjuk be őket a napi feladatokba, különösen, ha már nagyobbak. Azt hiszem a legjobb, ha ez ügyben önmérsékletet tanúsítunk, ami bizony nem mindig könnyű, hiszen jól jönne a segítség. Soha ne maradjon el a köszönet, a dicséret. Szerintem emellett, ha visszafogottan is, de fontos az anyagi elismerés, némi zsebpénz formájában.

Nagyapám mesélte, hogy ő annak idején kiosztott a gyerekeknek egy-egy kis parcellát. Amit ott termeltek, megvette tőlük. Gondolom, milyen öröm lehetett a gyerekeknek, hogy pénzt kerestek.

Csizmazia Szilveszter unokái, akikre joggal nagyon büszke a kertészmérnök nagypapa

Fotó: Tóth B. Zsuzsa

 

Tipp:

Szilvágyi Beatrix, coach, tréner: A készülődés,  takarítás, bevásárlás, sütés-főzés, ajándék kitalálása önmagában az ünnepre való ráhangolódást jelenti. A lakás takarítása a felhalmozódott kosztól szabadítja meg  a bútorainkat,  testünket-lelkünket. Amire már nincs szükség, kidobjuk. Ami kell még, azt megtisztítjuk a rárakódott piszoktól. Furcsán hangozhat, de a lelkünk is megtisztulhat ilyenkor, szimbolikus értelemben megszabadulhatunk mindattól,    amikre már nincs szükség, és fókuszálhatunk a fontos dolgokra. Megállhatunk, elgondolkozhatunk, mérleget állítunk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!